„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Bárczy István tanácsnok előterjesztése a székesfőváros közoktatási intézményeinek fejlesztése ügyében (1902)

Bárczy István tanácsnok előterjesztése a székesfőváros közoktatási intézményeinek fejlesztése ügyében 1902. január 15. Bárczy István dr., mint a közoktatási ügyosztály vezetőjének előterjesztése a székesfőváros közoktatási intézményeinek fejlesztése és a népoktatási felügyelői állás szervezése kérdésében. Tekintetes Tanács! A főváros közönsége már régóta tudatában van annak, hogy mit jelentenek az iskolák a nemzetek életében. Az 1868. évi népoktatási törvény életbeléptetése, s főleg a főváros egyesítése óta nagy buzgalommal, lelkesedéssel igyekezett nemcsak a törvény által reá rótt kötelezettségeknek eleget tenni, hanem azon túl is úgy az iskolaépületek létesítése, fölszerelése, mint a tanítószemélyzet tisztességes megélhetésének biztosítása terén a méltányosan támasztható igényeket kielégíteni. Hogy mit tett az elmúlt közel három évtized alatt e téren a főváros, arra némi világot vetnek azok a számadatok, a melyek szerint a főváros által fentartott iskolákban 1873 óta a tantermek száma 270-ről 1204-re, az osztályok száma 300-ról 1618-ra, a tanárok és tanítók száma 319-ről 1600-ra, a beírt tanulók száma pedig 18.193-ról 80.467-re emelkedett. Ebbe nincsenek beleszámítva azonfelül a községi kisdedóvók, a melyek száma jelenleg 37. Az összes oktatásügyi kiadások 1873 óra hozzávetőlegesen egy millió koronáról hét és fél millió koronára emelkedtek és az iskolai épületek értéke 35 millió koronát meghalad. Az egyesített főváros oktatásügyi kiadásai az elmúlt 28 év alatt összesen 100 millió koronát meghaladnak. Eme rendkívüli számszerű emelkedés mellett iskoláink, tanáraink és tanítóink igen figyelemre méltó munkásságot fejtettek ki, s az eredmény valóban dicséretre méltó. Az elért sikerek közt első helyen kell megemlítenem a főváros lakosságának magyarosítását. Köztudomású dolog, hogy a nemzeti nyelv terjesztésének három főtényezője: a közigazgatás, a hadsereg és az iskola. Magyarországon e három tényező egyikét, fájdalom, egyelőre úgy szólván nélkülöznünk kell, s így e téren annál nagyobb feladat hárul a másik két tényezőre. Hogy fővárosunkban ez a két 235