„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Somogyi Manó: Az óbudai hajógyár munkásainak helyzete (1888)

meket látnak el meleg téli ruhával. így 1887-ben is 12 szegény gyermeket ajándékoztak meg, ami egy kis ünnepéllyel volt összekapcsolva. Azonfelül a vasárnapi golyó vetés alkalmával perselyt is köröznek, melybe egy év alatt krajcáronként 50-60 forint gyűl be, mely összegből a telepiskola legszorgalmasabb tanulóit jutalmazzák. Különben a társadalom sem feledkezik meg a szegényebb osztályok gyermekeiről. Állított bölcsödét, gyermekkerteket, kisdedóvóintézetet, télen a szegény gyermekek felruházásáról gondoskodik, már megkezdette a beteges gyermekeket a nyári hónapokon át üdülésre küldeni stb. A munkások erkölcsi tekintetben kedvező képet nyújtanak. Iszákos munkás a hajógyárban a ritkaságok közé tartozik. Jobbára komoly, békés természetű emberek, akikkel a rendőrségnek csak nagyritkán akad dolga. A családi érzék nagyon ki van náluk fejlődve. Az összes munkások 55%-a nős ember. Ha pedig különbséget teszünk belföldi és külföldi munkás között, azt találjuk, hogy a belföldi munkásoknál 48 házasember esik 100 munkásra, míg a külföldieknél 67. Hogy a belföldi munkás között aránylag több a nőtlen munkás, az arra vezethető vissza, hogy a fiatalkorú, 20 éven aluli munkások csaknem kivétel nélkül a belföldi munkások kategóriájába tartoznak, és ezek okozzák a kedvezőtlenebb arányt. A „vadházasságok" nem tartoznak a ritkaságok közé, de számukat meghatározni nem sikerült. A munkáscsaládokban rendesen nagy a gyermekáldás; némely munkásnak 6-8 gyermek táplálásáról és neveléséről kell gondoskodnia. Érdekes lett volna a gyermekek számát pontosan felvenni, de ebbeli törekvéseink hajótörést szenvedtek, a munkástörzskönyv hiányosságán. Az általunk szerzett tapasztalatok, valamint több megbízható egyén egybehangzó nézete alapján konstatálhatjuk, hogy általában az asszony kormányoz a munkáscsaládokban. 0 vezeti a háztartást, ő kezeli a pénzt, amit sokan, tekintettel a munkások hajlamaira, igen üdvösnek mondanak. Nem szokatlan látvány, hogy az asszonyok szombat este csoportostul állanak a gyár kapujánál, és férjeiktől elveszik a hetibért, amellyel azután ők gazdálkodnak a hétnek folyamán; a férj csak kisebb-nagyobb zsebpénzt kap dohányra, borra. A hajógyári munkások zöme a közügyekkel keveset törődik, választói jogosultsággal a legtöbben nem bírván. Ama mozgalom azonban, mely az általános képviselő-választási jog behozatala érdekében szerte az országban a munkások között megindult, és amely népgyűlések határozataiban tükröződik vissza, a hajógyári munkások között is visszhangra talált. 138