„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Somogyi Manó: Az óbudai hajógyár munkásainak helyzete (1888)

A hajógyári munkások között 58 bír képviselő-választási joggal, mégpedig 42 ingatlan birtok, 4 szatócs- vagy kocsmaüzlet után fizetett adó alapján, 12 ács pedig nemesi oklevél alapján eszközölte ki felvételét a választópolgárok névjegyzékébe! Eme ácsok, kik büszkék nemességükre, soha nem mulasztanák el a választópolgárok névjegyzékének összeállításánál a pecsétes levéllel bizonyítani alkotmányos jogukat. Az utolsó képviselőválasztás alkalmával az összes választói jogosultsággal bíró hajógyári munkások a kormánypárti jelöltre szavaztak, bár a kerületben egy függetlenségi párti jelölt is volt felállítva. Bár nem csekély azon munkások száma, kik anyagi sorsukkal megelégedve nincsenek, és nem kevesen vannak azok, kik alig elégíthetik ki a legégetőbb szükségleteket, mégis konstatálhatjuk, hogy szocialisztikus eszmék a hajógyári munkások között eddigelé gyökeret nem vertek, bár egynéhány év előtt nem hiányoztak bizonyos, a külföldről jövő agitátorok, kik igyekeztek a munkásokat a jelenlegi társadalmi rend ellen izgatni; de miután csakhamar észrevették, hogy a hajógyári munkások nem rokonszenveznek a szocialisztikus és kommunisztikus utópiákkal, más, alkalmasabb színteret kerestek működésük számára. Somogyi Manó: Szociálpolitikai tanulmányok. Bp., 1900. 106-147. old. Újraközölve: Magyar Munkásszociográfiák 1888-1945. Szerk.: Litván György. Kossuth Kiadó Bp., 1974. 71-96. p. 139