„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Pásztor Mihály: Az eladósodott Budapest (1907)

vagyona van, nem is megy hivatalnoki pályára mai napság. Egyszerűen kivárja a nagykorúságot és képviselővé választatja magát. A képviselőséghez nem kell sem kvalifikáció, sem tudás. Még az írás-olvasás tudása sem kötelező. Csak pénz kell hozzá; a többit elvégzik a kortesek. Tehát mondom sokkal kevesebb a vagyonos tisztviselő, mint az olyan, akire szintén ráférne egy kis örökség; a jó partié is kevesebb, mint amennyire szükség lenne. Marad tehát utolsó segítségnek az adósságcsinálás. Akit pedig arra kényszerítenek a körülmények, hogy adósságot csináljon, az mindig több adósságot csinál, mint amennyire szükség van. „A nyomor sokba kerül", mondja egy tréfás közmondás és ebben a közmondásban nagyon komoly igazság rejlik. Ha szegény embernek szüksége van pénzre, bizonyára drágábban kapja a kölcsönt, mint az, akinek nem „okvetlenül" van rá szüksége. Akinek csak száz forintra van szüksége, az kénytelen százötven forintos adósságot csinálni, hogy az előleges kamatok, bank-költségek és jutalékok levonása után megmaradjon az a száz forint, melyre szüksége van. Aki hitelbe vásárol, mindig gavallérabb, mint az, aki készpénzért vásárol. A hitelbe vásárló nem alkuszik. [...] Milyen lehet a háztartási budgetje az ilyen embernek? És milyen lehet a háztartása az adósságra és adósságból élő tisztviselők nagy seregének? Az ifjú, aki köztisztviselői pályán akar boldogulni — hacsak magánvagyona nincs —, adósságcsinálással kezdi a pályáját, mert nem kap annyi fizetést, amennyiből tisztességgel megélhetne. Mikor aztán annyi az adóssága, hogy valamit csinálnia kell vele, mert különben baj lesz: akkor a tisztviselő megnősül. Előbb persze bálozik, zsúrozik, korcsolyázik, míg végre egy bálon, egy zsúron, vagy a korcsolyapályán megismerkedik a jövendő feleségével. Abból a néhány ezer forintból, amit a fiatal asszony hoz a házhoz, a fiatal férj kifizeti az adósságát. Egy félesztendeig gondtalanul élnek, és a házasság második esztendejében megérkezik a kis trónörökös, és elölről kezdődik az adósságcsinálás. Csakhogy most már a férj is csinál adósságot, az asszonyka is. Jönnek az árverések, a kávéházozások. Közben a gyermek is megnő. Iskolába jár. A szülők nem sokat törődnek vele. A férj délelőtt hivatalban van, délután pénzt hajszol, a hitelezőivel egyezkedik, árverések elhalasztása miatt futkos; vagy pedig lóversenyezik, kártyázik, hogy a másnapi kosztpénzt előkerítse. Az asszonykának szintén más dolga van, temérdek dolga van a házon kívül. Este a kávéházban találkozik a férj és feleség. Addig a gyermekre a cseléd és a „tanár úr" vigyáz. Azok nevelik. A tanár egy kis diák, aki a gimnáziumba jár. Piciny a fizetése, de a címe „tanár úr". Az ő vállain nyugszik a ne122