Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
II. A honismeret, helytörténet, helyismeret gyakorlati kérdései
A tömegmozgalommá válás lehetőségei Ma már honismeretként fogunk fel és támogatunk minden olyan társadalmi tevékenységet, amely kisebb-nagyobb emberi csoportokat a szőkébb pátria: a szülőföld, a lakó- és munkahely jobb megismeréséhez vezet, vagy előmozdítja a nemzeti önismeretet, érzelmiértelmi szálakkal köt a szocializmus építéséhez, népünk, hazánk haladó hagyományaihoz, s elvezet a szocialista hazafiság — internacionalizmus dialektikus egységének megértéséhez, a társadalmi haladás igenléséhez. Mindebből következik, hogy a mozgalom érdeklődési körét és táborát nem szűkíteni, hanem bővíteni kívánjuk. Ennek a célnak érdekében szükséges a bevált honismereti-helytörténeti szakkörök, klubok, gyűjtőcsoportok, krónikaíró közösségek stb. számának gyarapítása, illetve munkájuk hatékonyságának, színvonalának növelése. A másik lehetőség, ami a mozgalmat még tovább szélesítheti: a meglevő, már kialakult kollektívák bevonása a honismereti munkába. Elsősorban az öntevékeny művészeti csoportok és a népművelés különböző területein, a művelődési, oktatási intézmények keretében működő szakkörök, de egyéb társaságok, közösségek megnyerésére gondolunk. Amikor egy szocialista brigád üzeme történetét kutatja, vagy krónikát ír; egy irodalmi kör vállalja a környék irodalmi emlékeinek, nyelvi hagyományainak ápolását, valamely szomszédos nép irodalmának figyelemmel kísérését; film- vagy fotószakköri tagok megörökítik a település változásait, s így követik nyomon fejlődését; erdészek, vadászok, biológiai szakkörök tagjai a táj természeti értékét veszik számba, gondozzák; irodalmi színpadok néphagyományokat elevenítenek meg, dokumentum-játékot készítenek és adnak elő stb., — tulajdonképpen adottságaiknak megfelelő, honismereti tevékenységet folytatnak. Ezeken a kis kollektívákon keresztül, az állampolgárok tíz- és százezrei, újabb dolgozó rétegek, a maguk érdeklődési körének megfelelő területeken válhatnak tudatos, tevőleges részeseivé a mozgalomnak. Ha meggondoljuk, hogy mintegy 1700 tudományos és szakkönyvtár, 9000 közművelődésügyi könyvtár, 3500 klub, tízezer műkedvelő csoport működik az országban, akkor ebből a néhány adatból is láthatjuk, hogy milyen tartalékokkal rendelkezünk. A honismeret és a tudományágak A honismereti mozgalom nem nélkülözheti a tudományágak, a tudományos és oktatási intézmények állandó, folyamatos segítségét, mert ezek híján ösztönös, alacsony szintű mozgalommá válnék. A tudomány munkásaitól, intézményeitől váijuk továbbra is a szakfeladatok meghatározását, a tudományt segítő, gyűjtő-, vagy egyéb akcióik kezdeményezését, a módszertani útmutatást és a tevékenység szakmai színvonalának emelését. A tudományágak s maguk a helytörténeti intézmények sem nélkülözhetik a honismereti munkások kutató, gyűjtő, feltáró tevékenységét és az érdeklődőkből fokozatosan értővé váló ezreket. Utalunk az 1952 óta évenként meghirdetett országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtő pályázat 200 000 lapnyi — tudományos értéket képviselő — anyagára; a már országos 90
