Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
II. A honismeret, helytörténet, helyismeret gyakorlati kérdései
méretekben folyó földrajzi névgyűjtésre; az ezek kapcsán napvilágot látott tudományos publikációkra és önálló kiadványokra; az évfordulók alkalmából összegyűjtött rengeteg munkásmozgalmi, helytörténeti dokumentumra, tárgyra, szellemi értékre; vagy újabban a „Röpülj páva” vetélkedők kapcsán felbukkant népdalokra. A honismereti mozgalom és a helytörténet A két terület viszonyára azért térünk ki részletesebben, mert bár a kérdés tisztázottnak tűnik, mégis gyakran visszatérő problémaként jelentkezik. Az országos konferencián volt olyan megnyilatkozás, amely a helytörténetet el akarta választani a honismerettől. Székely György, az Országos Helytörténeti Bizottság elnöke egy korábbi tanácskozáson pontos elemzést adott erről a kérdésről: „A helytörténet és a honismeret nem esik teljesen egybe, a helytörténet szűkebb is, mint a honismeret (annak egyik eleme), de szélesebb is a honismeretnél, mert ennek mozgalma csak merít a helytörténeti kutatások eredményeiből... a helytörténet a honismeret szerves része, amelyben azonban más részterületekkel összefüggésben mutatkozik meg. Ugyanakkor a helytörténet mint a tudományos kutatás egyik szelvénye sokat hasznosíthat a honismereti mozgalomban alkalmazott többi szakág összefüggéseiből.” Ez az elemzés ma is elfogadható azzal a kisebb kiegészítéssel, hogy a honismereti mozgalom nemcsak merít, hanem hozzá is járul a helytörténeti kutatások eredményeihez. Nem két mozgalomról van tehát szó, hanem csak egyről: s nem két tudományágról, mert a honismeretről már megállapítottuk, hogy elsősorban közművelődésügyi területen működő tömegmozgalmi kategória. Ha tehát valaki helytörténeti-honismereti mozgalomról beszél, vagy egy társadalmi bizottság magát így nevezi el, akkor ezzel a honismereti mozgalomnak egy részterületén végzett tevékenységére utalhat. A honismereti mozgalomnak tudatosan kell ügyelnie arra, hogy ne a partikuláris látásmódot erősítse. A lokálpatriotizmusnak a szocialista egyetemes hazafisághoz, a mozgalom keretében folyó helytörténeti kutatásoknak a nemzeti történelemhez kell vezetnie. Az országos koordináció A honismereti mozgalomnak sok a centruma. Területi szervei, ágazatai önállóak, szervezeti formái változatosak, de minden esetben a helyi körök, szervezeti egységek önkéntes munkájára épülnek. A mozgalomban egységes, központi irányítás nem érvényesül, ilyen törekvés nincs is, egyedüli eszköze a meggyőzés. Lazán összefüggő, de mégis egységes mozgalommá a hazaszeretetei és művelődéspolitikánk, valamint a nemzeti egységet, a párt szövetségi politikáját megtestesítő Hazafias Népfront politikai-mozgalmi munkája ötvözi. Ennek következményeként alakult úgy, hogy az országos elvi-mozgalmi koordinációt a Hazafias Népfront, illetve Országos Elnöksége mellett működő Honismereti Bizottság látja el. Hozzá kell tennünk: az érdekelt szervek, intézmények bizalmából és egyetértő, egyenrangú közreműködésével. A bizottságban az országos szervek, valamint a tudományágak képviselettel rendelkeznek. 91
