Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
I. Helytörténeti kutatás a fővárosi kerületekben
ilyen témájú kutatás egyébként igen alkalmas eszköz arra, hogy megmozgassa az üzem munkásságát, és felkeltse érdeklődésüket saját üzemük története iránt. Az üzemtörténész feladata kikutatni, hogy a felszabadulás után mikor, milyen körülmények között indult meg a gyárban a termelés, mikor és kikből szerveződött meg az üzemi bizottság, és az milyen hatást gyakorolt az üzem életére; hogyan alakultak és erősödtek meg a különböző pártszervezetek (taglétszámuk alakulása), milyen formában vett részt az üzem kollektívája a korabeli politikai harcokban és hogyan zajlott le az államosítás. A kutató dolgozza fel a gyár újjáépítésének, a termelés alakulásának folyamatait. Foglalkozzék az üzem technikai felszereltségének fejlődésével, termékeinek körével. Vegye szemügyre az üzemben létrejött társadalmi szervezetek működését. Fontos feladat rögzíteni a gyár személyi állományának — a dolgozók üzemen belüli szakmai, kulturális és népművelési tevékenységének és életszínvonalának — alakulását. (Szakmai oktatás, énekkar, tánccsoport, dolgozók iskolája.) Az üzemtörténész azt sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy milyen volt, hogyan alakult az üzem kapcsolata a kerülettel, milyen kölcsönös hatást gyakoroltak és gyakorolnak egymásra. Ezzel végére értünk az általunk javasolt témáknak, ami azonban nem azt jelenti, hogy ezeken kívül esetenként ne lehetne egyéb témákat is feldolgozni. A vállalt munka sikere a kutatótól, az általa kiválasztott témától és a rendelkezésre álló anyagtól függ. A kerülettörténet főbb forrásai A téma kiválasztását követően a kutatónak kutatási tervet és témavázlatot kell készítenie, amely szükségessé teszi, hogy általában tájékozódjék a forrásanyagban. A kutatási terv három részből áll: bibliográfiák, sajtó és könyvészeti anyagok — levéltári források, - a visszaemlékezők névsora. A jól elkészített kutatási terv azt is feltünteti, hol találhatók meg a kutatáshoz szükséges adatok és dokumentumok. E terv és vázlat a munka során nem marad változatlan hiszen a kutatás sok újat, előre nem látott változást is eredményezhet — és általában eredményez is. (Könnyen kiderülhet, hogy a tervbe nem foglalt anyagok kutatása is szükségessé válik vagy — éppen ellenkezőleg — más anyagok feldolgozására nincs mód.) Nyilvánvaló, hogy a program szűkülhet és bővülhet, ezért azt időnként felül kell vizsgálni és megfelelően korrigálni. A kutatás lefolytatásánál legcélszerűbbnek az látszik, ha először a könyvészeti anyagokat dolgozzuk fel, majd a nyomtatott, sokszorosított forrásokat (röplapok, plakátok). Ezután kerüljenek sorra a levéltári források, és kutatásunkat a visszaemlékezések rögzítésével fejezzük be. (Ettől a sorrendtől természetesen konkrét esetekben eltérhetünk.) 1. Bibliográfiák, sajtó és könyvészeti anyagok. — A kerülettörténész a témájával kapcsolatos könyvészeti tájékoztatást különféle bibliográfiákban találhatja meg, amelyeket e kötet egyik későbbi tanulmánya részletesen ismertet. A bibliográfiák mellett felhívjuk a kutatók figyelmét a különböző dokumentumokat közlő kiadványokra, amelyek országos érdekűek ugyan, de áttekintésük elengedhetetlen az események, összefüggések pontosabb megismerése és megértése érdekében. ti 81
