Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
I. Helytörténeti kutatás a fővárosi kerületekben
Felsoroljuk a legfontosabbakat: „Felszabadulás 1944-1945” (Budapest, 1955), „A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai 1944—1948” (Budapest, 1967), „A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai 1956—1962” (Budapest, 1964), „A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai 1963-1966” (Budapest, 1968), „Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944—1948” (Budapest, 1966, „A szocializmus útján” (Budapest, 1970). A kerülettörténésznek meg kell ismerkednie a népszámlálások adataival is, amelyek a Központi Statisztikai Hivatal különböző kiadványaiban találhatók (az 1941-es, 1949-es, 1960-as és 1970-es adatok, valamint az 1945 nyári összeírás). A statisztikai adatok összehasonlítása sok fontos kérdésre adhat választ. Gazdag forrásértékük van a Központi Statisztikai Hivatal gondozásában megjelenő más kiadványoknak is, (pl. az éves Statisztikai Zsebkönyvek). A kutatónak tanulmányoznia kell a vizsgált korszakra vonatkozó szakirodalmat. Ezzel kapcsolatban külön felhívjuk a figyelmet az egyes kerületekről szóló, megjelent összeállításokra, amelyek sok értékes adatot tartalmaznak. A könyvészeti anyagokat követően közbe kell venni a különböző sajtótermékeket, ami azért is fontos, mert a felszabadulás időszakára vonatkozóan igen kevés levéltári anyag maradt fenn. (Főleg a pártok tevékenységét illetően.) A helytörténésznek meg kell néznie a fontosabb országos lapokat, és természetesen a helyi sajtót is. Az utóbbiakkal behatóan kell foglalkoznia, mert olyan információkat tartalmaznak, amelyekről egyébként nem maradt fenn semmiféle más tájékoztatás. (Pl. valamely párt vagy szervezet mikor és hol tartott gyűlést stb.) A sajtó felhasználása nagyon gondos forráskritkát igényel, hiszen alapvető szándéka az olvasók befolyásolása, mégpedig a kiadó céljainak és politikájának megfelelően. A helyes forráskritika alkalmazására különösen a koalíciós időszak tanulmányozásakor van nagy szükség, de a későbbiek folyamán sem elhanyagolható. Ezt az elvet a baloldali sajtótermékekre is vonatkoztatni kell. 2. Plakátok, röplapok, fotók. — Ezek a források sokszor komoly jelentőséget nyernek, mert kiadóik felhívásait, politikai célkitűzéseit tartalmazzák, ugyanakkor nincs levéltári nyomuk. Forrásértékük a koalíciós időszakban keletkezetteknek nagyobb, a személyi kultusz idején keletkezett ilyen dokumentumok már sematikusakká váltak. A korabeli plakátok megismerését segíti a „Politikai plakátok 1945—1948” (Szerk: Fegyó János— Szintay Jánosné, Bp. 1969) c. kiadvány, amely 48 plakátot tartalmaz. Egyébként a legnagyobb plakát-gyűjteménnyel a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, az MSzMP KB Párttörténeti Intézete és a Magyar Hirdető rendelkezik. A tárgyalt időszakból származó legszebb röplapgyűjteménye az MSzMP KB Párttörténeti Intézetének és a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumnak van. A kutató munkáját színesítheti, érdekesebbé teheti, ha egykorú fotókkal illusztrálja azt. Néhány képpel bemutathatja kerülete történetének és fejlődésének főbb állomásait. Jelentős fotó-gyűjteményekben kutathat a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban, a Hadtörténeti Múzeumban és a Magyar Távirati Iroda Archívumában, s ezen kívül magánosoknál is találhat még sok fotót. 82
