Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
I. Helytörténeti kutatás a fővárosi kerületekben
egyben alacsonyabb társadalmi rétegek gyermekei is megszerezzék. Egészen más jellegű, a népművelés, kulturálódás, szórakozás; egyben a társadalom szellemi manipulálásának is eszközéül szolgáló új technikai vívmánya volt e korszaknak a rádió, valamint a mozi elterjedése. Ezt a kérdést vizsgálva feleletet kaphatunk egyrészt arra, hogy kik vásárolták, látogatták, másrészt arra is, hogy milyen kulturális igények merültek fel az egyes társadalmi rétegeknél ezzel kapcsolatban, milyen funkciót töltöttek be ezek az eszközök a hírközlésben, a közvélemény befolyásolásában, a közízlés formálásában. A lakosság megoszlásának, a gazdaságnak, társadalomnak, politikai, kulturális, szociális viszonyoknak számbavétele után vállalkozhat a kutató arra, hogy megrajzolja egyes társadalmi osztályok, rétegek, kerületek, városnegyedek jellegzetes életmódját, szokásait. E munka során a korábban összegyűjtött részadatokat, a sokrétűen válogatott forrásokat olyan módon tudjuk elrendezni, hogy abból egy reális alapokon nyugvó életkép tárulhat fel. A körültekintés és differenciálás hangsúlyozottan fontos itt azért, hogy a sematikus, történetietlen s általánosságuk miatt esetleg használhatatlan megállapításokat elkerüljük. Ez az a kérdéskör, ahol tulajdonképpen a történeti szociográfia területére léphetünk, amikor az életmódot, szokásokat, munka- és életviszonyokat, az ízlésbeli jellegzetességeket összefoglaljuk s amikor egy-egy osztály vagy réteg jellegzetességeit egymás mellé állítva, a hasonló vagy eltérő vonásokat kutatjuk. A munka nehéz és sok buktatót rejt magában, amelyekért azonban kárpótol maga az eredmény, s az az öröm, amelyet a feladat sikeres megoldása jelent. 4. A főváros-, a kerülettörténet alapvető forrásanyagát a megelőző fejezet már bemutatta. Ezek típusa lényegében nem változott 1919 után sem, s ez lehetővé teszi, hogy ismét csupán néhány általánosság, illetve sajátosság megállapítására szorítkozzam. Az előbbiekben vázolt feladatok megoldására rendkívül nagy mennyiségű, szerteágazó, bár távolról sem egyenletesen megoszló és különböző jellegű forrásanyag áll rendelkezésre. A kutató nem egyszer azt tapasztalja, hogy az írásbeliség kiteijedtsége és gépesítése (korunk terméke az írógép általánossá váló használata) egyrészt hatalmas tömegű írott anyagot produkált, másrészt viszont sok esetben azt is keserűen állapítja majd meg, hogy — egy másik technikai vívmány — a telefon következtében, igen gyakran fontos döntéseknek, megállapodásoknak nem maradt írásos nyoma. Módszertani szempontból azt ajánljuk, hogy az ellenforradalmi korszak várostörténeti, kerülettörténeti kutatását és feldolgozását a korabeli, valamint a legújabb történeti- és szakirodalom áttekintésével kezdjük. Az irodalomban való tájékozódás, a könyvek, feldolgozások elolvasása nemcsak a várostörténet szempontjából jelentős kérdések megközelítését, felmérését segítik, hanem annak megítélését is, hogy milyen források, milyen kérdések kerültek már feldolgozásra, hol vannak még „fehér foltok”. Az irodalom felkutatásától megkíméli a várostörténészt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár számos bibliográfiája, az irodalomra vonatkozó sok jó összeállítása. Az irodalommal kapcsolatban 74
