Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
I. Helytörténeti kutatás a fővárosi kerületekben
Zita stb.). Mikor, hogyan jöttek ezek létre? Kik, milyen feltételek között laktak a telepeken? Ugyancsak e korszakban épülnek fel az ún. tisztviselőtelepek, az állami, közszolgálati alkalmazottak alacsonyabb kategóriái, a kispolgári és proletár lét határain mozgó rétegek kiskertes, nagyon szerény házakból álló telepei is. A városkép, a közlekedés, a modernizálódás szempontjából egyaránt jelentős a szerény keretek között mozgó légiközlekedés megindítása, az autóbuszközlekedés kialakulása. A lakosság számának, összetételének vizsgálatát, a változások nyomonkövetését nagy mértékben megkönnyíti, hogy korszakunkban több népszámlálást tartottak. Ezek, valamint a főváros Statisztikai Hivatalának kiadványai számszerűleg is lehetővé teszik a felmérést, s egyben az összehasonlítást. E rendkívül gazdag anyag nemcsak arra ad választ, hogyan alakult a lakosok száma, foglalkozását tekintve hogyan oszlott meg a népesség, hogy a kerületek népessége, összetétele milyen változásokat mutat. Korszakunkban van néhány olyan jelenség, amelyre külön is figyelmet kell fordítanunk. Dyen mindenekelőtt az a tény, hogy az első világháborús összeomlás hatására az ország peremterületeiről rendkívül nagy tömegben áramlottak, menekültek a fővárosba: a régi magyar közigazgatás alkalmazottai, tanárok, tanítók, tisztviselők és azok családjai. Ezek a menekültek —a korszak kifejezésével élve: „vagon lakók” — éveken át okoztak súlyos problémát, mert számukra lakásról, munkaalkalomról, megélhetésről kellett gondoskodni. (Jelenlétük nem kis mértékben befolyásolta a politikai légkört is!) A 30-as évek második felében viszont már megfigyelhető az a modern, s a gazdasági fejlődéssel szerves összefüggésben álló jelenség, hogy a vidékről zömmel a mezőgazdaságból indul meg áramlás a fővárosba. S ez a lakásviszonyok, a kommunális ellátás, az élelmezés stb. vonatkozásában okoz súlyos feszültségeket, politikai szempontból pedig aggodalmakat kelt a kormányzatban és a városvezetésben. Éppen ezért már akkor kezdenek megszületni a fővárosi letelepedést korlátozó intézkedések. A munkásosztály társadalmi szerkezetének alakulása, s egyben politikai arculatának, mozgalmainak formálódása, de a szélsőjobboldali befolyás kiterjedésének szempontjából is rendkívül fontos annak vizsgálata, hogy a számszerűleg egyre növekvő, a 30-as években különösen gyorsan feltöltődő munkásosztály honnan, milyen társadalmi rétegekből kapja utánpótlását. Hasonlóan összetett szempontok miatt — a társadalmi szerkezet s a politikai történet, a politikai mozgalmak vonatkozásában — fontos korszakunkban a főváros kispolgári kategóriájú (kiskereskedő, kisiparos, bizonyos alacsony beosztású és jövedelmű állami- és közalkalmazotti rétegek stb.) lakosainak beható vizsgálata, az egyes kerületekben való arányának, jellegének megállapítása. A lakosság összetételének, megoszlásának vizsgálata megadja az alapot ahhoz, hogy egy-egy kerület — sőt azon belül egy-egy negyed—jellegzetességét, domináns elemét megmutathassuk. Amennyire az előző korszakban még sajátos és jellegzetes adalék volt az összkép megrajzolásához a főváros lakosságának nemzetiségi megoszlása, az ellenforradalmi korszak idejében ez a szempont már elvesztette korábbi jelentőségét. Annál inkább kell viszont törődnünk egy olyan népszámlálási, statisztikai rovattal, amelyet a mai fiatal generáció már éppen úgy nem ismer, mint a hivatalos statisztika: s ez a felekezeti rovat. A vallási 69
