Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
I. Helytörténeti kutatás a fővárosi kerületekben
hovatartozás, ennek kerületenkénti megoszlása segítséget ad majd a korszakban jellegzetes keresztényszocialista, valamint különböző egyházi jellegű mozgalmak, szervezetek tevékenységének megítéléséhez, pl. a liberális polgári ellenzék bázisának, befolyásának értékeléséhez is. Legfőképpen azonban azért kell ezzel az ellenforradalmi korszak kutatóinak foglalkoznia, mert a rendszer — szemben a dualizmus törvényalkotásával — alkotmányosan, törvényes úton intézményesítette az állampolgári jogegyenlőtlenséget, a faji megkülönböztetést. Az 1938-ban és 1939-ben ezzel kapcsolatban hozott törvények a főváros lakosságának — kerületenként természetesen eltérő megoszlásban — több mint 20%-át érintették. A gazdasági fejlődéssel összefüggő alapkérdések vizsgálatának hangsúlyozása mellett az ellenforradalmi korszakban sajátos, új jelenségekre is ki kell teijeszkedni. A legáltalánosabb és legszélesebben ható ezek közül az, hogy Budapest gazdasági vonatkozásban (ipar, kereskedelem, közlekedés) most már nem egy nagykiteijedésű, s az Osztrák-Magyar Monarchia keretébe illeszkedő ország központja. A háború utáni gazdasági újjárendeződés, a termelés megindítása nemcsak a területváltozással összefüggő feladatokat és problémákat hozta magával, hanem egyben az egész nemzetgazdaság béke-termelésre való átállítását is, amit a nyersanyaghiány a piacok elvesztése, a munkanélküliség kísért. Gazdasági szempontból addig nem tapasztalt jelenség volt a pénz leromlása, a rendkívüli méretű infláció, amely az 1924-es gazdasági stabilizációig tombolt, s amely természetszerűleg súlyos szociáÜs problémákat vont maga után, hiszen elsősorban a munkásosztályt, a bérből és fizetésből élőket sújtotta. A város-, a kerület gazdasági fejlődését és helyzetét tekintve nemcsak az ipari üzemeket, a pénzintézeteket, a bankokat, a kereskedelmi intézményeket, és azok működését kell számbavenni, hanem azt is, hogy az infláció, majd az azt követő gazdasági stabilizáció a termelésre, az egyes társadalmi rétegek helyzetére milyen következményekkel járt. Az infláció éppen úgy, mint a stabilizálás terhei, szükségszerűen elsősorban a munkásosztály, valamint általában a bérből és fizetésből élők vállaira nehezedtek. A gazdasági életnek, s a főváros gazdasági életének ez a megrázkódtatása azonban hatott a kisegzisztenciák helyzetére is. A stabilizáció, a termelés és az elosztás (kereskedelem) koncentrálódása olyan folyamat volt, amely a kiskereskedelem, a kisipar rovására ment végbe. Ugyanakkor érdekes és fontos további feladat annak megvilágítása, hogy miközben a főváros iparát olyan üzemek fémjelzik, mint a csepeli Weiss Manfred, a Goldberger vállalatok, a Ganz Danubia stb., a főváros ipari termelésében még jelentős hányadot képvisel a kisipar. Ami viszont a kereskedelem területét illeti, ott felfigyelhetünk arra az új, modern jelenségre, hogy kezdenek megjelenni áruház méretű és jellegű üzletek, sőt, egy-egy tőkeerős cég egész üzlethálózat kiépítésére vállakozik. A részletes vizsgálat lehetővé teszi azt is, hogy egyes kerületek, városnegyedek jellegzetességét megállapíthassuk abban a vonatkozásban, hogy ott az ipar, a kereskedelem, vagy a bankélet játszik-e jelentősebb szerepet. A gazdasági kérdések vizsgálatán belül természetszerűleg ki kell térni arra, hogy a város, a kerület életében milyen változásokkal járt a gazdasági válság Magyarországra is kiterjedő hatása. A termelés, a tőkeviszonyok alakulása mellett — s attól elválaszthatatlanul - kíván teret itt a válság szociális hatása: a munkanélküliség, a kisipar és kereskedelem visszaesése, az életszínvonal leromlása. 70
