Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
I. Helytörténeti kutatás a fővárosi kerületekben
és Debrecennek - volt százezer fő feletti lakossága, mindössze huszonöt városban volt vízvezeték és csak nyolcban csatornázás. Budapestnek az ellenforradalmi rendszerben elfoglalt helyéhez szervesen hozzátartozott politikai múltja, s e múlt hatásának következményei. A főváros „meghódítása” az ellenforradalom programjában és propagandájában megkülönböztetett fontossággal szerepelt, mert Budapest a forradalmak városa volt. Mint a magyarországi tőkés fejlődés és polgáriasodás centrumában, itt bontakoztak ki a polgárság liberális, demokratikus törekvései és szervezetei, itt szerveződött meg a munkásosztály politikai mozgalma. A főváros dualista kori nagy fejlődési szakasza liberális polgármester és városatyák nevéhez fűződött; Budapestről indult el a polgári demokratikus forradalom, itt kiáltották ki a Tanácsköztársaságot. Mindennek következtében az ellenforradalom szótárában Budapest „bűnös város”ként szerepelt. Az ellenforradalmi rendszer ideológiája, propagandája ugyanis a liberális, polgári szervezkedést, a polgári demokráciát, a munkás- és kommunista mozgalmat egyaránt felelőssé tette a forradalmakért, a forradalmakat pedig a történeti Magyarország felbomlásáért. Az ellenforradalom „keresztény, nemzeti” jelszóval hirdetett harcot a nemzetközi - tehát felfogásuk szerint nemzetietlen — munkásosztály és mozgalma, valamint a jórészt zsidó, tehát „idegen” tőke és burzsoázia ellen. E jelszó a munkásosztály gazdasági és politikai visszaszorításának szándékát, valamint a szélsőjobboldal hatalmi igényeit takarta, gazdasági és politikai pozíciók megszerzésére irányult. Budapest lakosságának összetétele, politikai orientáltsága, múltja és más okok következtében távolról sem bizonyult könnyű feladatnak e cél elérése. 2. Az előzőekben csupán nagy vonásokban kívántam jelezni, hogy melyek az ellenforradalmi korszak legfontosabb, legáltalánosabb vonásai, mint ahogyan szintén csak jelezni s nem kifejteni kívántam, hogy milyen szerepet töltött be a főváros ebben a korszakban. A város és kerülettörténet művelője azonban nem elégedhet meg az általános, jellemző vonások jelzésével. Az a feladata, hogy gondos és aprólékos munkával, sokirányú kutatással gyűjtse össze az adatokat, és anyagában jól megalapozott, következtetéseiben megfontolt, részletes képet tárjon az érdeklődők elé. A megelőző - Budapest dualista kori fejlődésével foglalkozó — fejezet részletesen kidolgozva, a kerülettörténet művelői számára is csoportosítva, mindenre kiterjedően ismertette azokat a kérdéseket, amelyekre az anyaggyűjtő és feldolgozó munkának ki kell terjeszkednie. Ez a fejezet behatóan tárgyalja a város topográfiája, építése, lakossága, gazdasága, társadalma, politikai és kulturális élete minden olyan ágát, amelynek megvizsgálása természetesen nemcsak a dualista kori kutató feladata. Az ellenforradalmi korszak várostörténeti kutatójának szintén ezeket a területeket, problémákat kell számbavennie, hiszen nem az alapprobléma, hanem annak megjelenési formája változik korunkban. Olyan keretet ad ez a fejezet, amely az 1919-et követő korszakban is mértékadó a kutatás területeire, irányára. 66
