Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
I. Helytörténeti kutatás a fővárosi kerületekben
A korszak jellegzetességét, a történeti folyamatban bekövetkezett változást az az anyag fogja megadni, amellyel a kutató ezt a keretet kitölti. Éppen ezért az ott elmondottak megismétlése helyett a továbbiakban néhány általános jellegű megállapításra szorítkozom, illetve arra törekszem, hogy az ott megadott tematika sorrendjében haladva, mintegy példaszerűen felemlítsek néhány új, figyelemre méltó jelenséget. Ez utóbbi természetszerűleg távolról sem arra akar ösztönözni, hogy a módszeres és következetes anyaggyűjtés és feldolgozás helyett az ellenforradalmi korszak kutatója csupán a sajátos, kirívó, vagy esetleg eddig kellően nem méltányolt új jelenségeket állítsa előtérbe úgy, hogy ezzel eltorzítsa az általános képet. Hangsúlyozni kell - noha erről még lesz szó a továbbiakban —, hogy Budapest történetének Horthy-korszakbeli képét csak akkor tudjuk megrajzolni, ha a sajátosságokat egy szervesen felépített egész keretében, mintegy azzal mérve, mutatjuk be. Mindenekelőtt nem felejtkezhetünk el arról, hogy a korszakváltások, a rendszer- és kormánypolitika változásai mögött — bár azoktól természetesen nem függetlenül —, mégis, bizonyos belső önállósággal zajlik a várostörténet sok objektív folyamata, számos területen funkcionál a városvezetés, a városi élet. A főváros történetének, e messzi századokba nyúló múltnak szerves folytatását jelenti az ellenforradalmi korszakra eső periódus is. El kell kerülnünk azt a hibát, hogy visszariadjunk annak az ellentmondásnak a bemutatásától és feldolgozásától, amelyet a városi élet modernizálódásának, fejlődésének kétségtelen tényei, valamint az általános politika, a városvezetés politikai törekvései között tapasztalunk. Bizonyos, hogy a városépítés, a közművesítés, a közlekedés, a lakosság ellátása stb. gyarapodott, előrehaladt, s bizonyos az is, hogy ugyanakkor a politikai élet síkján konzervativizmussal, jobboldalisággal stb. találkozunk. Az egyoldalúságtól, a felszínes következtetésektől jórészt megóvja a kutatót, feldolgozót, ha nem elégszik meg egy jelenségnek az adott pillanatban való, tehát statikus leírásával. Ha csak ezt tenné, akkor megfosztaná magát a legfontosabb s egyben legérdekesebb feladat vállalásától: a gazdasági, társadalmi, politikai erők mozgásának, a város fejlődésének, vagyis annak a dinamikus „perpetum mobile”-nek a bemutatásától, amit a történelem, a várostörténet, mint folyamat jelent. Ezért kell ajánlani s alkalmazni is az összehasonlítás, a viszonyítás, vagyis a mérés jól bevált módszerét. Az összehasonlítás természetszerűleg a kitűzött feladattól, a munka jellegétől függően sokféle lehet. Ha a város egészéről vagy egy egy sajátos részletkérdésről van szó (pl. a lakosság összetétele, az idegenforgalom stb.), hasznos és érdekes szempontokat adhat a más, hasonló jellegű városokkal való összehasonlítás; ugyanígy az is, ha a megelőző korszakkal vetjük össze adatainkat. Azt azonban már itt hangsúlyozni kell, hogy az egyes korszakok, periódusok közötti összehasonlítás csak akkor tekinthető racionálisnak, megalapozottnak, ha valóságos, reális alapokon nyugszik. A kulturális élet, városiasodás, modernizálódás területén belül például nem összehasonlítható a rádió elterjedtsége korszakunk és a dualizmus időszaka között a két periódus alapvető technikai fejlettségi különbsége miatt. Ha egyes kerületek történetét vizsgáljuk, szintén több lehetőség adódik az összehasonlításos értékelésre. Számos esetben kézenfekvőén kínálkozik a megelőző korszak hasonló adatainak számbavétele (a lakosság számának, összetételének, a kerület gazdasági viszonyai-67
