Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
I. Helytörténeti kutatás a fővárosi kerületekben
A könnyebb feladat kétségtelenül a „magas” kultúra bemutatása, egyrészt azért, mert ez általában intézmények működésében érvényesül, másrészt azért, mert magasabb színvonala folytán még spontán elemei (irodalmi, zenei, képzőművészeti vagy színházi kultúra) is könnyebben megragadhatók, figyelemmel kísérhetők és elemezhetők, — s végül azért, mert a kultúra legtöbb eleme országszerte immár meglehetősen egynemű. Figyelemmel kell lenni azonban e kultúrának a város társadalmi összetételével kapcsolatos meghatározó elemeire, a városi kultúra ekkor lehetséges három fő típusára. A konzervatív (püspöki városokban sokszor erősen klerikális színezetű), s a haladó, modern polgári kultúra mellett ui. helyenként megfigyelhető egyfajta sajátos, hagyományosan paraszt-polgári eredetű és sokszor protestáns színezetű ellenzéki, függetlenségi radikalizmus is. Utóbbi még Budapesten is megvan, ahova a bevándorlók hozzák, de itt gyorsan elenyészik. E három típus sokszor egy városon belül is sokáig sajátos módon keveredik. A város kulturális képének helyes megrajzolásához és értékeléséhez azért mindenek előtt ezeknek az alapoknak gondos felmérése és megállapítása szükséges. Ezen túlmenően a városfejlődés vetületét a magas kultúra vonatkozásában, mindenekelőtt a közép- és felsőfokú oktatási intézmények mennyiségi fejlődésében s a város egyéb kulturális intézményeinek (múzeum, könyvtár stb.) létrejöttében, gyarapodásában kell keresnünk. Ezután kell bemutatnunk — társadalmi bázisuk erőteljes hangsúlyozásával — a burzsoázia helyi, társadalmilag szervezett művelődési intézményeit, a különféle helyi kulturális egyesületeket és köröket, alkalmi baráti csoportosulásokat, ezek esetleges kiadványait, akcióit, rendezvényeit és kultúrájuk ezekben kimutatható irányzatát. Ki kell végül térni a város — Budapesten kivált jelentős — színházi életének ismertetésére is, és mindennek visszahatásaként itt kell megvizsgálni azt, hogyan jelentkeznek a burzsoázia kultúrájában egyrészt maga a városiasodás, másrészt az adott város sajátos központi funkciói: hogyan tükröződnek az így felvetődő problémák az irodalomban, a művészetekben, ugyanakkor e városi kultúra mindennek során mennyiben reagál az országos kulturális fejlődés különböző irányzataira; mennyiben jelennek meg a város kulturális életében a haladó polgári kultúra országosan érvényesülő elemei? A dolgozó tömegek kultúrájának esetében szervezett kulturális törekvésekről csak két vonatkozásban beszélhetünk egyrészt a munkásegyletek által közvetített kultúráról (amelynek tárgyalása és ismertetése a munkásmozgalommal szoros összefüggésben kell, hogy történjék); másrészt a haladó polgárság által a századforduló körül megindított népművelési törekvésekről. Ezeknek bemutatásán túl kellene vállalkoznunk a dolgozó tömegek általános műveltségének, kulturális világképének, tömegízlésének elemzésére: ez azonban olyan — részben már néprajzi módszereket is igénylő — kutatási terület, amelynek problematikáját itt még csak felvázolni sem tudjuk, egyes kérdéseire azonban a későbbiekben még visszatérünk. 8. A fentiekben ábrázolt folyamat periodizációját véleményünk szerint egyetlen adott város esetében sem lehet mereven előre megállapított, határozott évszámokhoz kötni. Általában azonban a fejlődés három periódusban bonyolódik le: ezek kezdete és lezáródása városonként változó lehet. Az első periódust általában az abszolutizmus kora jelenti, s ez kb. ott zárható le, amikor a város először kapcsolódik be a vasúthálózatba, s falai között megindul a modern tőkés 58
