Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
I. Helytörténeti kutatás a fővárosi kerületekben
tása — honnan jönnek a bevándorlók? — s nem kevésbé lényeges figyelemmel kísérni a városi népmozgalom legfőbb jelenségeit is, mert mögöttük mély, a társadalom egész struktúrájára is jellemző összefüggéseket észlelhetünk. Ha a népességfejlődés tárgyalásánál állandóan hangsúlyoztuk a gazdasági fejlődés meghatározó szerepét; — a városépítés és városiasodás tárgyalásánál már a gazdaság és a reá épülő népességfejlődés immár együttesen meghatározó szerepéről kell beszélni. A városépítés alapvető feladatainak teljesítését és egyben teljesítményei értékét — ebben az összefüggésben — egyrészt a város gazdasági fejlődése által kialakított központi funkciók megvalósulásával, másrészt a megnövekedett lakosság igényeit kielégíteni hivatott helyi városi funkciók építészeti-műszaki kielégítésének fokán mérhetjük. A városépítésnek e kettős (központi és helyi) funkcionális feladatát, a helyi és a központi igények kielégítésében egyidejűleg játszott szerepét s ennek folytán a helyi funkciók megszabta igények kielégítésének jelentőségét a központi funkciók ellátásának szempontjából állandóan hangsúlyozni kell, kapcsolatokat kell felderíteni és ki kell mutatni még olyan esetekben is, amikor az összefüggés első látásra esetleg nem nyilvánvaló, vagy nem elég élesen elhatárolt. így elsősorban a város topográfiai fejlődésében, s az ennek szabályozására irányuló városrendezésben, vagy pl. egyes városnegyedek eltérő építészeti arculatában, megformálásában, amelynek teljes megértéséhez ismét a funkciókig kell lemennünk. Hiszen egyes városnegyedek sajátos arculata még a tárgyalt korszakon belül is — a gazdasági fejlődés során — jelentősen változhat. Csak utalunk itt - hiszen mindkét irányú összefüggései nyilvánvalóak - a külvárosok képződésének és fejlődésének ugyancsak itt és ugyancsak ezekben az összefüggésekben tárgyalandó folyamatára; mind a szűkebb értelemben vett közigazgatási határokon belüli, mind a jogilag független, de gyakorlatilag korszakunk végére már a városhoz hozzánőtt külvárosok, elővárosok vonatkozásában. Különös hangsúllyal kell beszélnünk továbbá a városi közszolgáltatások (csatorna, víz, gáz, villany) létrehozásáról már csak azért is, mert általában a központi és helyi funkciók ellátásában, s a következőkben a várospolitikában is, jelentős szerepet fognak játszani. Külön tárgyalandó végül az a városgazdálkodásnak immár tágabb fogalomkörébe tartozó folyamat, amelynek során a megnövekedett népesség egészségügyi, tűzrendészeti, rendészeti szervezése is megindul: kórházak épülnek, orvosi hálózatot, tűzoltóságot hoznak létre és egyre modernebb felszereléssel látják el, és egyelőre még csak a város különlegesen fejlődő bűnözése ellen s bizonyos legalsófokú igazgatási teendők ellátására megszervezik a modern városi rendőrséget is. Mindezeket az eredményeket — amelyek elsősorban ugyancsak a központi funkciók ellátásának segítésével kapcsolódnak a város fejlődéséhez — a gazdasági fejlődéshez és a népességfejlődéshez való kapcsolatukban, a városi funkciókhoz való viszonyukban kell bemutatnunk — ugyanúgy, mint ahogy esetleg az alsófokú népoktatásnak — inkább mint közszolgáltatásnak, és nem mint kulturális tényezőnek — kibontakoztatását is. 6. A gazdasági fejlődés, a népességfejlődés, a város népességszáma és kiterjedésének megnövekedésével előállott problémák építészeti és szervezési megoldása vagy ennek kísérlete együttesen, több-kevesebb áttétellel, de mindenképpen döntően formálják a város 54
