Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
II. A honismeret, helytörténet, helyismeret gyakorlati kérdései
Pl. ha a soroksári gyermekjátékokat gyűjtjük, el kell választani a vidékről hozott és megmaradt játékanyagot a helyileg elterjedttől, hagyományostól; vizsgálni kell a nemek és korok, nemzetiségek (a helyben maradt német ajkú lakosság) településrészek, társadalmi osztályok, rétegek gyermekeinek játékanyagát, s az összehasonlító szempontokat sem szabad figyelmen kívül hagyni. E megállapítások általánosságban minden kérdéscsoportra, témára vonatkoznak. Tárgyi anyagok gyűjtéséről itt külön nem szóltunk, erről a témáról könyvünkben önálló tanulmány található. A gyűjtést, kutatást ifjúsági és felnőtt gyűjtők, gyűjtő kollektívák, szakkörök, klubok végezhetik. Minden korosztály számára lehetőség nyílik az őt érdeklő vagy hozzá közel álló témák vizsgálatára, megfelelő vezetés, irányítás mellett. A tudomány számára e munka jelentősége abban áll, hogy a benne részt vevők önkéntes adatszolgáltató, felderítő és anyaggyűjtő tevékenységükkel elősegítik a néprajz — és társtudományai, hely-, gazdaság-, társadalomtörténet — kutatómunkáját is. Nem lebecsülendő az a hatás sem, hogy a munka a részvevőkkel megismerteti az említett tudományok eredményeit, és közben kialakul bennük a helyes, történeti, néprajzi, szociográfiai szemlélet, amelyet továbbadnak, és szélesebb körben elterjesztenek. Szálak szövődnek így az élet, a tudomány és a társadalom között, s ezekből a tudomány is inspirációkat kaphat a maga újszerű feladatai elvégzéséhez. 20 153
