Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)

II. A honismeret, helytörténet, helyismeret gyakorlati kérdései

NAGY DEZSŐ: AZ ÉLETMÖDKUTATÁS HELYZETE ÉS FELADATAI BUDAPESTEN A nagyvárosi helytörténeti munkákból többnyire kimarad vagy csupán nyomokban szerepel az életmód leírása. A társadalomtudományok differenciálódó metodikája a kisebb embercsoportok, egyedi életformák megjelenítését csak periférikusán teszi lehetővé, s így a helyi kötődés erősítése nem válhat tudatossá a felnövekvő új nemzedékben. Viszont a társadalomépítés munkájában nem hagyható figyelmen kívül az a kulturális és társadalmi meghatározottság, amellyel az illető társadalom kis közösségei rendelkeznek. Ezért az életmódkutatásnak közvetlen gyakorlati szerepe is van a tudatformáló, nevelő tevékeny­ségben. Budapest esetében sokféle etnikumból összeolvadt népesség életmódjának leírása a feladat. Ez az állandóan változó életmód különböző életstílusokat hordoz. Ezek megismerése és megismertetése éppen olyan feladat, mint az ország bármely más vidékén. Minden kutatásnak - ha nem akar beszűkülni, elszigetelődni kora valóságától - az új jelenségek megismerése érdekében új meg új kutatási területekre kell kiterjeszteni figyelmét a változó világban. A nagyvárosok életmódkutatása (amelyben benne foglaltatik a kultúra és a hagyományok vizsgálata is) most veszi számba lehetőségeit: a magyar társadalom közössé­geinek vizsgálatát. Ehhez a munkához fel kell használnunk több tudományág eddigi eredményeit, módsze­reit, mert egyetlen tudományág természetszerűleg nem vállalhatja a nagyvárosi életmód teljes problematikájának összefogását. A legtöbb segítséget a néprajztudomány eredményeitől várhatjuk. Nagy hasznunkra lehet a szociológia tudománya is bevált módszereivel, amelyeket a városi kis és nagyobb közösségek élete társadalmi törvényszerűségeinek kutatása során alkalmaz. De bátran meríthetünk az urbanisztika, statisztika és más társtudományok módszertanából, tapasz­talataiból is. Az említett tudományágak hazai és külföldi szakirodaimának beható tanulmányozása azt sugallja, hogy a nagyvárosok életmódkutatásának feladatai megoldhatók, ha megfelelő kutatási bázisra épülnek. Társadalmi gyűjtőink közismert lelkesedése, ügybuzgalma és kitartása - a szakemberek megfelelő közreműködésével, irányításával - elősegítheti a meg­oldást. Budapesten az 50-es években már történt kísérlet erre: a Nagybudapesti Néprajzi Munkaközösség évenként ismétlődő pályázataira mintegy 300 pályamű érkezett be többezer lapnyi terjedelemben és igen változatos tematikával. 141

Next

/
Oldalképek
Tartalom