Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
II. A honismeret, helytörténet, helyismeret gyakorlati kérdései
NAGY DEZSŐ: AZ ÉLETMÖDKUTATÁS HELYZETE ÉS FELADATAI BUDAPESTEN A nagyvárosi helytörténeti munkákból többnyire kimarad vagy csupán nyomokban szerepel az életmód leírása. A társadalomtudományok differenciálódó metodikája a kisebb embercsoportok, egyedi életformák megjelenítését csak periférikusán teszi lehetővé, s így a helyi kötődés erősítése nem válhat tudatossá a felnövekvő új nemzedékben. Viszont a társadalomépítés munkájában nem hagyható figyelmen kívül az a kulturális és társadalmi meghatározottság, amellyel az illető társadalom kis közösségei rendelkeznek. Ezért az életmódkutatásnak közvetlen gyakorlati szerepe is van a tudatformáló, nevelő tevékenységben. Budapest esetében sokféle etnikumból összeolvadt népesség életmódjának leírása a feladat. Ez az állandóan változó életmód különböző életstílusokat hordoz. Ezek megismerése és megismertetése éppen olyan feladat, mint az ország bármely más vidékén. Minden kutatásnak - ha nem akar beszűkülni, elszigetelődni kora valóságától - az új jelenségek megismerése érdekében új meg új kutatási területekre kell kiterjeszteni figyelmét a változó világban. A nagyvárosok életmódkutatása (amelyben benne foglaltatik a kultúra és a hagyományok vizsgálata is) most veszi számba lehetőségeit: a magyar társadalom közösségeinek vizsgálatát. Ehhez a munkához fel kell használnunk több tudományág eddigi eredményeit, módszereit, mert egyetlen tudományág természetszerűleg nem vállalhatja a nagyvárosi életmód teljes problematikájának összefogását. A legtöbb segítséget a néprajztudomány eredményeitől várhatjuk. Nagy hasznunkra lehet a szociológia tudománya is bevált módszereivel, amelyeket a városi kis és nagyobb közösségek élete társadalmi törvényszerűségeinek kutatása során alkalmaz. De bátran meríthetünk az urbanisztika, statisztika és más társtudományok módszertanából, tapasztalataiból is. Az említett tudományágak hazai és külföldi szakirodaimának beható tanulmányozása azt sugallja, hogy a nagyvárosok életmódkutatásának feladatai megoldhatók, ha megfelelő kutatási bázisra épülnek. Társadalmi gyűjtőink közismert lelkesedése, ügybuzgalma és kitartása - a szakemberek megfelelő közreműködésével, irányításával - elősegítheti a megoldást. Budapesten az 50-es években már történt kísérlet erre: a Nagybudapesti Néprajzi Munkaközösség évenként ismétlődő pályázataira mintegy 300 pályamű érkezett be többezer lapnyi terjedelemben és igen változatos tematikával. 141
