Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
II. A honismeret, helytörténet, helyismeret gyakorlati kérdései
E vázlatos összefoglalás az életmódkutatás elősegítésére, a társadalmi gyűjtők számára készült: biztatónak, kedvcsinálónak, nyomokban felvillantva Nagy-Budapest szinte kimeríthetetlen gazdagságú tematikáját. I. Föld, nép, város Budapest minden tekintetben különleges szerepet tölt be hazánk és népei történetében. Itt minden természeti forma megtalálható: hegyvidék, síkság, folyam, hatalmas tömegű lakosság (hazánk egyötöde itt él), nincs olyan hazai tájegység, népcsoport, nemzetiség, osztály, amellyel a főváros területén ne találkoznánk. A különböző vidékekről származó emberek, népcsoportok gazdag hagyományt hoztak magukkal, és ezeket a kívülről eredő jelenségeket is nagy figyelemmel kell kísérnünk. De nem lehet kizárólagos célunk a főváros kultúrájában helyenként még meglevő paraszti kultúra csökevényeinek (továbbélésének) egyoldalú vizsgálata. Ugyanolyan gonddal kell vizsgálnunk a főváros népének sajátos kultúráját amely elsősorban a fővárosra jellemző. E vizsgálat sok vonatkozásban érintkezik és „átnő” a néprajzba, szociográfiába, urbanisztikába, demográfiába. Nehezíti és bonyolítja a vizsgálódást a főváros óriási kiterjedése, kétmüliós lakossága, gazdag történelmi múltja, sokrétű nemzetiségi, vallási és társadalmi rétegződése. Még tarkább lesz a kép, ha bevonjuk kutatásainkba a főváros közvetlen és távolabbi környékét. A település magva a két egykori szabad királyi város: Pest és Buda, ehhez kapcsolódott Óbuda mezővárosa. E három város egyesítése Széchenyi István egyik kedves gondolata volt. Történeti kiindulópontunk 1873: a 3 város egyesítése. Innen kísérjük figyelemmel a főváros településtörténetének, társadalmi rétegződésének, népességszámának alakulását s az életmód hagyományos, változó, alakuló, megmaradó vagy eltűnő jellegzetességeit, amelyek kezdeti lépéseinkben eligazítanak. Így a gyűjtő és kutatómunka előrehaladásával mind biztosabban járunk majd az új csapásokon, s menet közben tudatunkban is felszámolódnak a régi beidegződések. A népi emlékezet - ismereteink szerint — mintegy három nemzedékre tud visszamenni, tehát kb. 100 évre. Ez nagyjából egybeesik Budapest egyesítésének 100. évfordulójával. Gyűjtőink ezért lehetőség szerint ezzel a korszakkal foglalkozzanak. Az ennél korábbi időszak - amely szintén nem szűkölködik érdekes és kutatandó témákkal az életmód vonatkozásában — csak könyvtári és levéltári munkával közelíthető meg, s e munka elvégzése a szakkutatókra vár. 11. Életmód és történelem 1873-1920 E kötet történelmi tanulmányaiban részletesen szó esik a gazdasági-politikai-társadalmi erőviszonyokról s a főváros történetének egyéb meghatározóiról. A fenti periódus a főváros fejlődésének nagy jelentőségű korszaka, amely az előbbieknél dinamikusabb, és amelyben a 142
