Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)

II. A honismeret, helytörténet, helyismeret gyakorlati kérdései

elbukása után megjárta az önkény börtönét, aligha gondolt arra, hogy alig két évtized múlva magyar egyetem professzora lehet. Fogsága után Franciaországba utazott. Párizsban, majd Londonban folytatta tovább művészettörténeti tanulmányait. Az 1860-as évek elején hazatért. 1869 decemberében Mohács képviselőjévé választják, és törvényjavaslatot terjeszt az országgyűlés elé a műemlékek tárgyában. Ez indította Eötvös Józsefet — az Akadémia elnökét és mint közoktatásügyi minisztert — arra, hogy Ipolyi Arnoldot megbízza a műemléki törvényjavaslat hivatalos előkészítésével. Az 1872. április 4-én kelt miniszteri rendelet létrehozta az ideiglenes bizottságot. Elnöke Szalay Ágoston történettudós akadé­mikus, előadója Henszlmann Imre lett. A bizottság feladatául a hazai műemlékek összeírását, ismertetését, sőt fenntartását és szakszerű restaurálását tették. Az Archeológiái Értesítő 1885—1888-as évfolyamaiban megkezdődött a műemlékek hivatalos lajstromának közlése, megalakult az 1884. évi 39. törvénycikk alapján a Műemlékek Országos Bizottsága is. Rómer Flóris bencésrendi szerzetes volt, és mint ahogy Arányi és Henszlmann sem készültek művészettörténésznek, műemlékvédőnek, ő is 1839-ben előbb a győri bencés gimnázium tanára, majd 1848-ban honvédnek áll. Nyolc évi súlyos börtönre ítélték, 1854-ben kapott kegyelmet. 1858-ig nevelősködik. Közben — tarisznyával a vállán — bejárja a Bakonyt, a Vértest, az egész országot. Leírta, mérte, rajzolta a régi idők emlékeit — vára­kat, templomokat és romokat. Nem egy közülük ma már csak vázlatkönyvei sárgult lapjain látható. 1858-ban kapott újból katedrát, amikorra már egész életét eltöltötte a régészet. 1868-ban lett a pesti egyetemen a régészet első tanára. 1869-ben a Nemzeti Múzeum régiségtárának lett a vezetője. Pestre költözése Budapest múltának kutatásában is nyomot hagyott. 1872-ben — Budapest egyesítésének évében — jelent meg A régi Pest című, a kor színvonalán álló munkája. A nagyvárossá fejlődő Budapest kamaszként tör előre, tör fel. És a régi Pest, a Belváros területén? Bontás, rombolás, építkezés! E lázas munkálkodás közben — a mindig kutató szemmel járó Rómer — a múlt elavult épületeinek (barokk paloták és lakóházak) bontása közben látta a falazásban felhasznált középkori köveket, faragványokat. Látta az új épületek alapjainak, az új csatornák gödreinek ásásánál a régmúlt idők földbe rejtőző, gazdag emlékeit. Ez indítja el benne a gondolatot, hogy „Pest városa műemlékeiről, régebbi építményeiről és erődítéseiről lehetőleg kimeritő egyediratot” (monográfiát) írjon, amíg nem késő. Érdemes felfigyelni a hangra, amelyet a történelmi érzék nélküli korban Rómer megüt: „ . . . arra intenek fölötte lázas haladásunk rohamai, és azon mindent újító és sarkából kiforgató viszketeg, mely egyáltalán tabula rasát tervez, hogy ne is legyen előkép, mellyen mai ephemer teremtményeinket, mintegy szégyenítőleg összehasonlítani lehessen”. És a lelkes, féltő gond hangja, hogy „az, ami még irattárainkban fellelhető, és talán már nem sokára a hasztalan lom közé fog hányatni, megóvassék: a mit öregebbjeinktől még tanulhatunk, fenntartassék, közzététessék: egy szóval mentessék meg mindaz, mi majd valaha rendkívül gyorsan emelkedő és terjedő városunk ősrégi magvárói, a napról napra mindinkább változó és majdan föl nem ismerhető, pesti belvárosról hiteles kútfők nyomán, igen szorgalmas fürkészések után még ma kitudható és bebizonyitható”. Csak annyit az ő alapvető munkájáról, amit Nagy Lajos dr. írt le, aki — majd száz esztendő után - vette fel a Rómer Flóris elejtette fonalat: „Eredményeiből nemzedékek éltek, pedig ő csak úgy gondolta, hogy „korszerű adalék gyanánt fog ezen vázlat tekintetni” ... 135

Next

/
Oldalképek
Tartalom