Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
I. Helytörténeti kutatás a fővárosi kerületekben
DR. KŐSZEGI FRIGYES: A FŐVÁROS RÉGÉSZETI EMLÉKEI ÉS A HELYTÖRTÉNET ŐSKOR Rendkívül nehéz országos érvényű célkitűzések, működési alapelvek hiányában olyan kérdésekről szót ejteni, hogy miként működhet együtt a régészeti kutatások területén a múzeum, mint hivatalos, állami intézmény, és a honismereti mozgalom, mint társadalmi megmozdulás. De ha lennének is ilyen irányelvek, akkor sem volna könnyű dolgunk egy olyan területi egység esetében, mint a főváros, ahol számos, az országostól eltérő szempont bukkan felszínre ilyen kérdések vizsgálatánál. Ma már alig akad olyan zuga az országnak, ahol ne találkoznánk valamilyen formában helytörténeti kutatással, ennek valamelyik ágazatával. Természetesen itt nem az erre hivatott intézményeken belül végzett munkálatokra gondolok, hiszen nincs mindenütt olyan múzeum vagy intézet, amely hivatalosan magára vállalhatná ezt a feladatot. Legtöbbször iskolák, esetenként kultúrotthonok szolgálnak kutatási és gyűjtési bázisként, s egy-egy lelkes múzeumbarát körül kialakuló, kisebb-nagyobb öntevékeny csoportok gyűjtik a szűkebb területükre vonatkozó helytörténeti anyagot, legyen az régészeti, néprajzi, levéltári vagy egyszerűen csak adatszerű történeti anyag. Különösen a hatvanas é\jektől vett nagyobb lendületet ez a honismereti mozgalom, s korunk távközlési vívmányai, a rádió és a televízió sajátos adottságaik révén még tovább szélesítik e mozgalomban résztvevők számát, növelik e munka iránti kedvüket. A „Tiszán innen, Dunán túl” vagy a népszerű „Fekete-fehér, igen-nem” sorozatok országos nyilvánossága éreztette azokat az óriási lehetőségeket, amelyek a szűkebb értelemben vett szülőföld, a lakóterület megismerésében és megismertetésében rejlenek. A helytörténeti mozgalom ma már nem elszigetelt akció, s nem csupán egy-egy múzeum, iskola vagy éppen kultúrotthon szervezett keretein belül űzött kedvtelés, hobby. A társadalmi szervek — mindenekelőtt a Hazafias Népfront és a KISZ —, felismerve a mozgalom tevékenységéből származó eredmények fontosságát, haladéktalanul felkarolták azt. Az „Ismerd meg hazádat” jelszó, ha nem csupán tartalom nélküli frázis marad, óriási segítséget jelenthet a hazafias nevelésben, mindenekelőtt ifjúságunk jellemének formálásában. Természetesen nem elegendő csupán nevet és esetleg helyet adni egy-egy ilyen honismereti jellegű munkát végző szakkör számára, hanem további lehetőségek széleskörű skáláját kell biztosítani számukra, amelyet nem egy megyei KISZ szervezet már megtett; országos jellegű, nyári, honismereti táborokat rendeztek az érdeklődőknek pl. Borsod és Tolna megyékben, ahol a megfelelő szakemberek segítségével biztosították, hogy a mozgalom 2 9
