Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
74 közelebb lefolyt tisztújítás harmadik évfordulójakor, újraválasztását jogosnak és célszerűnek tartjuk-e vagy sem. Mi a nekünk feltett kérdésre nézve két részben leszünk bátrak nézeteinket előadni és ugyan a) jog és törvény szempontjából és b) célszerűség tekintetéből. A) Hazánk csaknem ezredéves jogi fogalmai szerint a törvényesen bevett szokás mindaddig kötelező erővel bír, míg az világos törvény által meg nem szüntettetik. Ezeknél fogva mindenekelőtt ki kell jelentenünk, hogy az 1848. évben a megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról szóló XVI-ik törvénycikk 1-ső §-a és 2-ik §-ának g) pontjaiból több részről levont és a városokra alkalmazhatni vélt analógiát helytelennek tartjuk, mert e törvény semmi összeköttetésben nem áll a sz. kir. városok ügyével, kizárólag csak a megyékre szorítkozik és bizonyára a 847/8. évi törvényhozásnak szellemével össze nem egyeztethető, annyival kevésbé, mert ugyané törvényhozás megalkotá a sz. kir. városokra nézve az 1848. évi XXIII. t.-cikket. A városok mikor és miként leendő újjászervezésére nézve tehát csakis a most hivatkozott törvénycikk s egyes eseteiben, hol e törvénycikk világosan nem intézkedik, az addig fennállott törvényes szokás lehet irányadó. A most idézett XXIII. t.-c. 3. §-a szóról-szóra azt mondja: „Azalatt míg a városoknak rendezése iránt a törvény részletesen rendelkeznék, következők határoztatnak meg.“ Ha most e törvény egyes címeit tekintjük, a következők iránt találunk világos határozatokat és ugyan: kik választók; a tisztújítás megtartása iránt; a tisztikar és képviselők választása iránt; végre a tanács és közgyűlés hatóságaik iránt. Arról tehát, hogy ily tisztújítás mikor és mely időközben tartassék meg, az egész törvényben egy szó sem fordul elő. E kérdés megoldásánál tehát — a törvény világos határozatot nem tartalmazván — egyenesen csak a törvényes szokás lehet irányadó. A törvényes szokás alatt pedig csak azt érthetjük, mely 1848-ig, azaz a többször hivatkozott törvény alkotásáig állott fenn. Mert ez időtől mai napig törvényes szokás, egyrészt a közbenjött súlyos viszonyok folytán nem alakulhatott s másrészt a 861. és 867. évben a 848 : XXIII. t.-c. alapján és rendeletéihez képest végbement tisztújítások nem is valóságos tisztújításnak, hanem inkább az egész nemzet oly cselekvényének voltak tekinthetők, melyeknél fogva kétszer leszoríttatván az alkotmány alapjáról, csak újólag el akarta foglalni a tért és helyreállítani a törvényes állapotot. Az 1848-ig fennállott törvényes szokás pedig az volt, hogy a tisztújításnak, az akkor divatozott korlátozott mód és korlátozott választási jog mellett, minden három év múlva legyen helye. Igaz ugyan, hogy igen gyakran a 3 év figyelembe nem vétetett s gyakran sokkal huzamosb időszakon által sem tartatott tisztújítás; de ezen egyes kivételek, ha meg is engedjük, hogy gyakoriak voltak, magát a szokást hatá
