Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
75 lyon kívül nem helyezhették, s így azt mai napig is fennállónak és kötelezőnek vagyunk kénytelenek elfogadni. Jogi és törvényes szempontból tehát igénytelen nézetünk abban központosul, hogy miután a848:XXIII. t.-cikk a tisztújítás idejére nézve nem határoz és ekként annak pótlásául a törvényes szokást kell elfogadni; miután a törvényes szokás szerint a tisztújításnak mindig 3—3 év lefolyásával volt helye; miután végre a legutóbbi tisztujítás 867. május havában tartatott: f. é. május havában, mint a szokásos három év lefolyásával tisztújítást tartani nem kell ugyan, de lehet. Azért mondjuk pedig, hogy nem kell, de lehet, mert ugyanazon törvényes szokás fennállása mellett, mely kiindulási pontunk, miként már fennebb említettük, a tisztújítások igen gyakran elhalasztattak, sőt a kivételek nem igen voltak kevesebbek a szabályszerű eseteknél, anélkül, hogy ebből a szab. kir. városok sérelmet képeztek volna. B) Áttérünk most a célszerűség szempontjára. Minden tisztújítás, eltekintve a választandó vagy kihagyandó egyes tisztviselők személyétől, már önmagában is káros magának a városnak ügyeire, mert az egész közigazgatást, törvénykezést és rendőrséget, azaz egyszóval a municipium hatósági jogának rendes gyakorlatát sodrából legalább is egy fél évre kiemeli. Mert a meglevő tisztviselők állásuk iránti aggodalmukban saját személyes érdekeik biztosítása végett a közügyek kezelésétől elvonatnak, ami emberi szempontból egészen természetes, az újonnan megválasztandó tisztviselőknek pedig, feltéve, hogy mindenikük tökéletesen képes feladatainak megfelelni — nincs benne tagadás — okvetlen szinte kell nehány hét, mig új hivatásába és az eljárás formáiba magát beleéli. Ez oknál fogva a tisztújításoknak túlszaporítása önmagában célszerűnek nem mondható. Azon kérdés megoldásánál azonban, hogy f. é. május havában tartassék-e tisztújítás, különösen szem előtt tartandó azon körülmény, hogy a magyar municipiumok, városok ép úgy, mint a megyék, rendezetlen állapotban vannak, s a hivatkozott 1848: XVI. t.-cikk 2. és XXIII. t.-cikk 3. §-a szerinti rendezésnek törvény útján keilend eszközöltetnie. E rendezés, mint már hallatszik, munkálat alatt van, s az illető törvényjavaslatok nemsokára be fognak mutattatni. Ha az ezen törvényjavaslat nyomán alkotandó törvények nemsokára, például 5—6 hónap alatt már életbe léptethetnének, akkor természetes, hogy egy májusban tartandó tisztújítás, melyet nyomban követne egy másik, az új törvény alapján, talán augusztus vagy szeptemberben, nemcsak célszerűtlen, hanem a város legfontosabb érdekeivel való könnyelmű játék volna. Miután azonban e javaslatok mindeddig el nem készültek, s ha a legrövidebb idő alatt be is nyújtatnának, azok tárgyalása, a 871. évi költségvetés tárgyalása, a delegációk időszaka és az országgyűlési szünnapoknál fogva ez évben nehezen fogna befejeztetni, annyival kevésbé, mert épen e törvények mikénti alakítása fogja parlamentünkben a pártok jelen állásánál fogva a leghevesebb és leghosszabb időt igénylő vitákat előidézni, s így valószínű,
