Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
xr hiányában minden téren elmaradt volna, s még a Duna egyik partján világvárosi élet tárult volna a szemlélő elé, addig a túlsó parton a kisvárosi élet minden hiányait feltalálta volna. így pedig Buda egy hatalmas világváros előkelő és csendes városrésze lett, amely sokat köszönhet hatalmas testvérének, úgy külsőben, mint modern közigazgatásban s a közművelődési és társadalmi viszonyok javulásában. Óbuda polgárai nyertek azonban a legtöbbet, mert a földesúri terhek alatt nyögő jobbágyokból egy hatalmas város szabad polgáraivá lettek, belekapcsolódtak egy nagy kulturfolyamatba, amelyet más módon meg sem közelíthettek volna. Egy szóval jó hatása volt az egyesítésnek minden irányban, Magyarország pedig egységes és hatalmas fővároshoz jutott. Az 1873. esztendő másik nevezetes eseménye az egyesített főváros közigazgatási szervezetének reformja volt, mely jelentőségre méltán vetekedik az egyesítés megvalósításával. Pest és Buda közigazgatási szervezete 1848 előtt lényegében és mondhatjuk részleteiben is azonos volt a többi szabad királyi város szervezetével. A városigazgatás élén mindenhol a polgármester, főbíró és rendőrkapitány állottak, kik az élethossziglan megválasztott tanácsnokokkal a belső tanácsot alkották. Ez a belső tanács nem csupán közigazgatási, hanem egyszersmind törvénykezési hatóság is volt, mert a város polgári lakosságának polgári és büntető ügyeiben bíráskodott. A fentemlített három főtisztviselő működési köre pedig akként oszlott meg, hogy a közigazgatási és gazdasági ügyek a polpármester, a törvénykezési ügyek a főbíró legfőbb vezetése alatt állottak, a rendőrkapitány pedig a rendészeti ügyeket intézte. A belső tanácson kívül állott az ú. n. külső tanács, melyet a választott polgárok alkottak a szószólő elnöklete alatt. Ez a külső tanács iníézte a választásokat s a város vagyona és jogai felett őrködött.*) A városi kiváltságlevelek és a fokozatos jogfejlődés alapján kialakult fenti szervezetet lényegében átalakította az 1848. évi XXIII. törvénycikk, mely a magyar városi szervezetet modern alapokra fektette. Az 1843/44. évi országgyűlés meddő reformjavaslatai után az 1847/48. országgyűlésen sikerült a sz. kir. városok szervezeti ügyét szabályozni. Ezt a szabályozást igazi demokratikus szellem hatja át, de nagy hibája az, hogy csonka, mert a városi szervezet alapjait állapítja meg, anélkül, hogy a közigazgatási eljárás részleteivel foglalkoznék. Az 1848. XXIII. törvénycikk elsősorban a tisztújításról gondoskodik s megállapítja, hogy tisztviselőit — ellentétben a régi gyakorlattal — a város szavazati joggal felruházott összes lakosai választják. Szervezte a városi képviselőtestületet, hatáskörét azonban csupán általánosságban jelölte meg, s ugyanígy végzett a tanáccsal is. *) Steeger, Rechte und rechtliche Gewohnheiten der Städte in Ungarn II. k. 324— 331. 11. Schams, Beschreibung der Hauptstadt Ofen 518—535. 11. Beschreibung der Freistadt Pesth 428—434. 11., Palugyay, Buda-Pest leírása 324—331. 11. II*
