Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
XII E törvény legnagyobb érdeme, hogy új életet öntött a városi igazgatásba, a polgárság nagyobb tömegeinek érdeklődését fordította a városi ügyekre s felszabadította a városokat régi függő helyzetükből. Nagy hiánya volt azonban a törvénynek, hogy nem gondoskodott a tisztújítások tartamáról s így nem volt biztosítva a polgárság arról, hogy választási jogát milyen időközökben gyakorolhatja. E hiánya császári kormányzat idejében nem okozott nehézségeket, mert a politikai irányzat nem kedvezett az 1848. évi törvényhozás demokratikus szellemének s a városok igazgatása az akkori politikai irányzatnak megfelelő ideiglenes szabályok alapján folyt. Mikor azonban 1867-ben az alkotmányos élet újból megindult, rövidesen napfényre jutott az említett hiány is. Királyi Pál 1869 december 25-én indítványt ad be a közgyűléshez, hogy 1870. április havában tartsák meg a tisztújítást. Indítványát azzal indokolja, hogy az 1848 : XXIII. t.-c. a törvényhatóságok mintájára szervezte a városokat, a törvényhatóságok pedig három évenként tartják tisztújításaikat. Királyi Pál indítványa nem talált visszhangra a képviselőtestületben s a közgyűlés 1870 január 5-én azt határozta, hogy a tisztújítás kitűzése helyett feliratban sürgeti meg a köztörvényhatóságok rendezésének ügyét. Sokkal erélyesebben járt el e tekintetben Buda város képviselőtestülete. Andorffy Károly indítványára a budai közgyűlés 1870 április 6-án kimondotta, hogy megtartja a tisztújítást. E határozat ellen Rajner Pál belügyminiszter 1870 április 17-én elrendelte a tisztújítási határozat megváltoztatását azon indokolással, hogy a kormány a képviselőház legközelebbi ülésén törvényjavaslatot fog benyújtani a törvényhatóságok rendezéséről. Erre a budai képviselőtestület kénytelen volt elállani előbbi határozatától s Budán és Pesten egyaránt egészen 1873 végéig azon képviselőtestület és tisztikar működött, melyet 1867. áprilisában választott meg a polgárság az 1848 : XXIII. t.-c. alapján. Az 1848. XX1I1. törvénycikk az 1867. évi politikai átalakulás után újult erővel fellendült Pest városa igényeinek nem sokáig felelt meg, modern közigazgatásra volt szükség s ilyet az 1848. évi csonka törvény alapján nem lehetett teremteni. Gerlóczy Károly 1869. március 27-én kelt reformjavaslatából látjuk, hogy milyen kezdetleges volt Pestvárosa közigazgatási szervezete ez időben. Minden legkisebb ügyet tanácsülés elé kellett vinni, ami az elintézést késleltette és a tanács figyelmét az érdemleges ügyektől elvonta. Az egyes közigazgatási ágak nem voltak szervesen külön választva s az ügyosztályok nem rendelkeztek megfelelő intézkedési joggal. E visszás állapot megszüntetését Gerlóczy Károly az úton vélte elérhetőnek, ha a tanácsülésben elintézendő ügyek részletesen meghatároztatnak, a többi ügy pedig a közigazgatási ágak szerint csoportosított ügyosztályokban az ügyosztályvezető felelőssége mellett nyer elintézést. A Gerlóczy Károly által javasolt reformok — amint azt Királyi Pál 1869. október 16-án kelt indítványa hangsúlyozza — a város közigazgatási szervezetének alapjait érintik s életbeléptetésük csupán a törvényhozás hozzájárulá
