Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
V» Az alkotmány visszaállítása után rövidesen felmerült Buda és Pest egyesítésének terve s Szentkirályi Mór pestvárosi főpolgármester már 1867. október 16-án felhívja Pestváros képvisetőtestülete figyelmét, hogy az egyesítés kilátásban levő törvényhozási tárgyalása előtt gondoskodjék érdekei megvédéséről. A képviselőtestület azonban oly távolesőnek tartotta akkor még az egyesítést, hogy nem foglalkozott érdemlegesen az indítvánnyal. Pedig az eszme érlelődött s három esztendő leforgása alatt a törvényhozás elé került. Közben ismét olyan intézkedések léptek életbe, melyek szorosabbra fogták a két város közötti kapcsolatot. Ilyen volt az 1868: XXI. t.-c. 62. §-ának azon rendelkezése, mely az adóbehajtást Budán és Pesten a városi pénztárakból fizetett községi adóbehajtási hivatalokra ruházta. Ez a gyakorlat előbb is fennállott már, de az állami háztartás rendezésével lépésről-lépésre fontosabb intézménnyé vált, mely a két várost a többi törvényhatóságtól megkülönböztette s egymáshoz közelebb hozta. Jelentősebb lépés volt az 1868 : XXXVIII. t.-c. 127. §-ának azon intézkedése, mely Budát és Pestet külön tankerületté tette s egy közös iskolatanácsot állított fel, melynek 34 tagját a két város képviselőtestülete — a lakosság számaránya szerint — választotta. E közös iskolatanács körül merültek fel ugyan ellentétek is, nevezetesen a tanítók kijelölését és az iskolai vagyon ellenőrzését illetőleg, mert mindkét város féltette hatósági önállóságát s az ellentétek következtében az említett ügyeket külön osztályokban intézték, egyebekben azonban a legteljesebb egyetértésben működött a nevezett intézmény s hathatósan munkálta a két város egyesítésének ügyét. Az egyesítés legjelentősebb előfutárja az 1870 : X. t.-c. volt, melynek 10. §-a a fővárosi közmunkák tanácsát szervezte azon hivatással, hogy a fővárosban a szabályozási munkákat előkészítse, városfejlesztési programmot állapítson meg s az építésügy legfelsőbb intézője legyen. A fővárosi közmunkák tanácsának hatásköre Budára és Pestre egyaránt kiterjedt, tagjai a népesség arányszáma szerint mindkét város képviselőiből kerültek ki s ilyenformán a két város közös hatósága lett, működésében mindkét város képviselőtestülete részt vett s közös nézőpontból irányították a vonatkozó munkálatokat. Mikor végre 1870. július 16-án az országgyűlés a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalta s az ellenzék erélyesen sürgette, hogy a városok számára külön törvény alkottassák: Wahrmann Mór indítványt adott be, melynek alapján a képviselőház utasította a minisztériumot, hogy „Buda és Pest városokkal értekezzék e két város beligazgatási egyesítése felett, és ha ez lehető, a két városnak ezen alapon leendő közigazgatási egyesítéséről még azon évben törvényjavaslatot terjesszen elő.“ Ezzel az egyesítés műve megindult s feltartóztathatlanul haladt előre. Tóth Vilmos belügyminiszter 1871. március 4-én szaktanácskozmányt hívott össze a két város közéletében résztvevő és érdekeit a szívén hordozó férfiakból, hogy Buda és Pest beligazgatási egyesítése felett tanácskozzanak. Az 1871. március 15-én tartott első tanácskozáson mindenekelőtt az egyesítés
