Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
VIII kérdését tárgyalták s erre nézve az volt a szaktanácskozmány megállapodása, hogy a rendezés az egyesítéstől szorosan különválasztandó s mindenekelőtt a rendezés ügye intézendő el. Ámbár a szaktanácskozmány egyelőre az egyesítés ellen nyilatkozott, a szaktanácskozmányból kiküldött albizottság törvényjavaslata elvben mégis kimondotta az egyesítést. Ez az egyesítési tervezet a szaktanácskozmány figyelmét erősen lekötötte s élénk vitára adott alkalmat. Az egyesítés ellen Szentkirályi Mór volt pestvárosi főpolgármester szállott síkra az érvek egész sorozatával. Szerinte az egyesítés sem Pestre, sem Budára nem bír értékkel, mert Buda nem fejlődésképes, a Várhegy és Gellérthegy útját állják felvirágzásának s a Pesten meghonosodott ipart és kereskedelmet Budára átterelni lehetetlen. Ezzel szemben a tanácskozmány tagjai erősen vitatták, hogy Buda fejlődésének megvannak a lehetőségei és valósággal fejlődik is. Mihelyt a budai Dunapart kiépül, a budai kereskedelem is virágzásnak fog indulni. Ipartelepek számára is van hely Budán s már is megtelepedtek ott egyes iparágak. Főleg azonban abban látták Buda fejlődésének biztosítékait, hogy gyönyörű hegyvidéke van, gyógyforrásai kitűnőek s az udvar és kormány székhelye, amely tényezők mindegyike az érdekek egész sorozatát fűzi Budához. Szentkirályi Mór második ellenérve az volt, hogy nemzetiségi szempontból hátrányos az egyesítés, mert Buda lakosságának nagyrésze német s az egyesítés következtében az elnémetesedés veszedelme fenyegeti Pest színmagyar képviselőtestületét. Ez ellenérvet azonban könnyű volt megdönteni azzal, hogy a budai képviselőtestület tanácskozási nyelve magyar s az iskolák hatása alatt a lakosság rohamosan magyarosodik. Az egyesítés elleni érvül használta Szentkirályi Mór azt is, hogy a két város többszázados külön törvényhatósági életet élt, a különböző érdekek erősen megszilárdultak s ez megnehezíti az együttműködést. Mire az egyesítés hívei azt hozták fel, hogy ellentétes érdekek a pesti városrészek között is vannak s ez még sem akadálya a békés együttműködésnek. Ezenkívül már is vannak olyan intézmények, p. o. a közmunka- és iskolatanács, melyek a két város közös ügyeit intézik s még sem zavarják működésüket az ellentétes érdekek. Végül a két város vagyonának az egyesítéssel járó összeolvasztásában is akadályt látott Szentkirályi Mór, mert ez szerinte azzal járna, hogy a sok tekintetben elmaradt Buda szükségleteinek kielégítése Pestet terhelné, ami ellentétekre adna alkalmat. Mire Havas Sándor kifejtette, hogy a vagyoni egyesítés nem azt mondja, hogy egyik város a másik rovására megterheltessék, továbbá az adózási viszonyok Pesten és Budán azonosak, a városok adósságaira pedig Budán is, Pesten is megvan a kellő fedezet. Egyszóval az enquéte folyamán a Szentkirályi Mór ellenérvei megcáfoltattak s az egyesítés célszerűsége és megvalósíthatása világosan előtérbe lépett. Főleg Csengery Antal felszólalása hatott e tekintetben, aki kifejtette, hogy az egyesítés
