Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
VI eszközei nem biztosították a két város közötti állandó összeköttetést s télvíz idején a közlekedés hosszabb-rövidebb ideig mindig szünetelt. Mikor aztán Széchenyi István fáradhatatlan buzgalma megteremtette a Lánchidat, eltűnt a régi akadály s a Duna összekötő kapoccsá lön a két város között. A Lánchíd megnyitásának küszöbén 1849. június 24-ikén a független Magyarország belügyminisztere elrendelte Buda és Pest egyesítését, továbbá Óbuda bekebelezését. A miniszteri rendelet szerint: „Miután a három hatóság együtt bír azon hivatással alkotni a magyar álladalom fővárosát, s az egyesítés nélkül közigazgatásukból egység, összhangzás, egyszerűség, gyorsaság és pontosság örökké hiányozni fogna, mint hiányzik a személy- és vagyonbiztosítók ott, hol három most külön hatóság nyújt az üldözött vétkesnek menhelyet. Miután a főváros csak úgy lesz hatalmas, ha benne egy igazgatóhatalom lesz, csak úgy lesz léteiében virágzó, ha törekvésében egy lélek, egy akarat által vezéreltetik, csak úgy lesz boldog, ha a külön érdekek egy közös érdekbe olvadnak fel. Miután a magyar álladalomnak csak egy fővárosa lehet, melynek élő erejét főleg Pest, történeti ős emlékezetét pedig Buda adja meg és miután végre az ország fővárosának dísze, ereje, hatalma, nagysága, egysége által feltételeztetik": Buda és Pest Budapest elnevezés alatt közigazgatásilag egyesíttetnek; mindkét város képviselőtestülete 7—7 tagú választmányt küld ki, mely Nyáry Pál pestmegyei alispán elnöklete alatt tervezetet készít „a nehézségek, érdekek és jogok kiegyenlítése s a tisztikarok egyesítése iránt“; végül Óbuda mezőváros bekebelezése is elrendeltetik.*) A nagy egyesítési terv a hadiszerencse fordulása s a főváros elvesztése következtében megsemmisült s a császári kormány csak jelentéktelen részét valósította meg, mikor Óbudát 1849 november 8-ikán politikailag Buda városához kapcsolta s 1849 december 19-én közigazgatásilag is végrehajtotta az egyesítést. A császári kormány figyelmét sokkal inkább lekötötte az országos politika, semmint Buda és Pest ügyeivel behatóbban foglalkozhatott volna. De különben sem állott érdekében, hogy a magyar fővárost erősítse. Mégis életbeléptetett olyan intézkedéseket, melyek Buda és Pest egyesítését előkészítették. Ilyen volt a császári kormány 1850. november 13-iki rendelete, mely Budát és Pestet egy közigazgatási kerületté tette. Jelentősebb lépés volt az egyesítés szempontjából az 1850. november 23-iki rendelet, mely Pestet és Budát (Óbudával) zárt városoknak jelentette ki s a lakosságot bor és húsfogyasztási adófizetésére kötelezte. Az 1851. február26-iki pénzügyigazgatósági rendelet szerint az állami fogyasztási adót a községi pótlékokkal együtt állami alkalmazottak szedték be s a vonatkozó régi községi bérletek 1851. február végével megszűntek. A fogyasztási adóvonalat a legnagyobb részletességgel állapította meg az 1853. február 24-iki pénzügyigazgatósági rendelet, minek következtében a két város bizonyos egységet képezett. *) Palugyay, Buda-Pest leírása 146. 1.
