Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
294 is e pontot illetőleg azok vétettek be, mik a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvény 76. §-ában foglaltatnak. Máttyus A. Én is helyeslem, hogy azon esküforma használtassék, amely a köztörvényhatóságokról szóló törvényben foglalt eskümintával azonos. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy azon eszme, mely a módosítás második részében foglaltatik, pótlólag benne foglaltassák ezen esküformában, hogy t. i. azon tisztviselők, akik az esküt vallási meggyőződésükkel ellenkezőnek vélnék, csupán egyszerű fogadalmat tegyenek. A köztörvényhatósági törvény előbb jött létre, mint a községi törvény és nincs semmi ok, hogy az utóbbinak javítmányát át ne vegyük. A ház szavazás útján elfogadja a 108. §-ra nézve a központi bizottság szerkezetét. Máttyus A. Mielőtt a 109. § felolvastatik, bátor vagyok ide egy új §-t ajánlani a következő szöveggel: „Ha a megválasztott azt állítaná, hogy az eskü ellenkezik vallási meggyőződésével, akkor a következő fogadalmat kell tennie: „ünnepélyesen fogadom“ és azután következnék az esküforma. Csernátony L. Vannak bizonyos vallásfelekezetek, melyek hitfelekezetük meggyőződése szerint nem esküsznek, hanem csak fogadalmat tesznek. Részemről azt tartom, hogy a férfinak elég volna szavát adni valamire, hogy valamit megtart minden eskü nélkül is. Ez mindig az egyéniség dolga. Miután tehát vannak ily vallásfelekezetek, ha azok részére nem gondoskodunk, mi történik? Az, hogy azok nem esküsznek semmi esetben és ezen nem esküvés által magukat kellemetlenségnek, üldözéseknek teszik ki s így őket kizárjuk bizonyos állomásokból. Ezt megakadályozni célja az indítványnak, melyet én pártolok. A ház elfogadja Máttyus indítványát, továbbá elfogadja a közp. bizottságnak 109. §-át. Zichy A. Módosítványom van a tanügy kérdésben a közp. bizottság 110. §-ra. E § hivatkozik az 1868: XXXVIII. t.-c.-re és azt mondja: „amenynyiben e t.-c. máskép nem rendelkezik.“ E t.-c.-nek ide vonatkozó §-a igy szól: „Ez iskolai székek teendői ugyanazok, melyek a 121. §-ban elősorolvák, tanítók választásán és az iskolai vagyon kérdésére való felügyeleten kívül, amely teendők Buda-Pesten a városi iskolai tanácsot és a városi képviselő testületet illetik“. Bátor leszek kifejteni, hogy minő magyarázatot adott a praxis ezen törvénycikknek. (Halljuk!) Buda-Pesten az a gyakorlat támadt ezen törvénycikk alapján, hogy midőn tanítói állomás megürül, a városi hatóság municipális jogai érvényénél fogva csődöt hirdet. A folyamodványok a városi hatósághoz adatnak be; a városi hatóság azonban átteszi a folyamodványokat az iskolai tanácshoz, amely ismét külön szakbizottság útján meggyőződést szerez magának az illetők képességéről. Ezen meggyőződés alapján hozza kijelölésbe a tanítókat, illetőleg, amit az iskolatanács a tanítókra nézve tesz, azt teszi a tanügybizottság a városban a tanárokra nézve. A kijelölés alapján aztán a