Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
XVI pesti képviselőtestület 1871. november 25-iki felirata kifogásolt. Kifogásolta pedig az értelmiség érdekében, mert a hullámzó természetű fővárosi vagyon tulajdonosainak érdemnélküli előjogot biztosít. Kifogásolta a tisztviselők közgyűlési szavazati jogát, mert elvonja a tisztviselőket hivatásuk gyakorlásától és két fórumon ruházza fel őket intézkedési joggal. Kifogásolta a főispán jogkörét, mert nem egyeztethető össze a parlamenti kormányformákkal. A pesti polgárság 1872. januárjában beadott kérvénye is ellenzi a fentebb ismertetett intézményeket. Ellenzi a főispáni hivatal megteremtését s helyette a polgármesteri állás olyatén átalakítását tervezi, hogy a szavazópolgárság által megválasztott polgármester a belügyminiszter megerősítése alá essék. Ellenzi a virilis szavazati jogot, a tisztviselőknek közgyűlési szavazati jogát s végűi a városok egyesítését is. A törvényjavaslat 1872. november 26-tól december 9-ig tartott országgyűlési tárgyalásai alatt is ugyanazon intézkedések képezték a vita tárgyát, melyek már előzőleg az érdekelt törvényhatóságok és polgárság körében ellenhatást keltettek. A fővárosi rendőrség államosításának tervét főleg azon szempontból ellenezték, mert a rendőrállam megteremtéséhez vezet, ami politikai visszaélésekre ad alkalmat. Ellenezték a virilis szavazati jog intézményét, amely a pénzarisztokráciát teremti meg s a polgárok közötti jogi egyenlőséget megszünteti. Hosszú s szenvedélyes vita után ez intézmény a központi bizottság módosításával ment keresztül, mely a virilizmust a választhatóságra korlátozta. Ellenezték a főispáni méltóságot, amely a mindenkori kormány alá rendeli az egész fővárosi közigazgatást s több módosítást ajánlottak e tekintetben. Itt azonban győzött azon érvelés, hogy a főváros saját belügyein kívül az áilami közigazgatást is közvetíti, tehát a fővárosi közigazgatás állami ellenőrzés alá helyezendő, s a főispáni méltóság benmaradt a törvényben. A törvényjavaslat elfogadása után következtek a részletes szervezési munkálatok, melyeket a törvény 134. §-a értelmében a három város képviselőiből választott 34 tagú bizottság intézett. Ezek a munkálatok hiányzottak az 1848: XXIII. törvénycikkből s a városigazgatás szempontjából egyenlő értékűek voltak a szervezéssel. A harmincnégyes bizottságba Budaváros 10 tagot küldött és pedig Andorffy Károly, Andaházy László, Országh Sándor, Mandl Ferenc, Scheich Károly, Iványi Mihály, Fromann Elek, Petrovits Szilárd, br. Lipthay Béla és Stangl Sándor képviselőket. Pestvárosa 20 taggal volt képviselve és pedig Buschbach Péter, Királyi Pál, Szentkirályi Mór, Gerlóczy Károly, Steiger Gyula, Radocza János, Máttyus Arisztid, Vetsey Sándor, Kammermayer Károly, Szélier Mihály, Wahrmann Mór, Csengey Endre, Schweiger Adolf, Havas Ignác, Tavaszy Endre, Nasztl Mór, Preuszner József, Haris Sándor, Simon Florent és Ullmann Károly képviselőkkel. Óbuda képviselői végül Harrer Pál, Végh. János, dr. Tatay Adolf és Molnár József voltak. A harmincnégyes bizottság elnöke Széher Mihály pestvárosi képviselő volt, ki a tárgyalások vezetésén kívül fáradhatatlan buzgalommal vett részt a munkálatokban is s a főváros.
