Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest. Fővárosunk története (Budapest, 1973)
Budapest holnap
mutatkozik. Az 1947-ben elkészült Felszabadulási Emlékmű, Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása, a Gellérthegy ormán a Duna fölé magasodva az új Budapest szimbólumává vált. Marx és Engels szobra a Margit-híd pesti hídfőjénél, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának székháza mellett eszméiket mai művészeti stílusban jeleníti meg. Pátzay Pál Lenin-szobra a nagy forgalmú Városliget szélén ismerősként ábrázolja a filozófust, a forradalmárt és az államfőt. A Tanácsköztársaság hőseinek emlékműve a Dózsa György úton, zászlót lobogtató, száguldó vöröskatona — Kiss István műve — korabeli toborzó plakát megjelenítése. A Vérmezőn, ahol egykor a magyar jakobinusok vezetőit kivégezték, ma a felszabadulásért harcolt és hősi halált halt Budai Önkéntes Ezred emlékműve emelkedik. Utcanevek, emléktáblák vallanak Budapest történelmének folytonosságáról. A történelmi megemlékezés mellett helyet kaptak és kapnak mai életünk képzőművészeti alkotásai is. 840 plasztikai alkotás és 170 murális mű tanúskodik erről, a budapesti ember hétköznapjait szépítve, köztük az óbudai lakótelepen „üldögélő” Család, vagy a József Attila lakótelepen a gyerekek örömét szolgáló Vízhordó csacsi szobra. A főváros egyik kedvelt zöldövezetében, a Margitszigeten kultúránk múltját idézik a Művész-sétány portréi. A Margitszigeten, a sziget fái és virágai között tör a magasba Kiss István szobrászművész bronzba dermedt két összefonódó lángnyelve: Buda és Pest egyesítésének századik évfordulójára emelték. A belsejében kiformált dombormű-felvillanások: a világot járó mesterlegény vacolóbotjától kezdve az első világháborús sisakon át a Budapesti Művészeti Hetek szárnyalását példázó páváig a főváros múltját közvetítik a jövő századainak. Budapest — holnap Az eddig elért gazdasági eredmények, társadalmi-gazdasági helyzetünk, a tervezésben szerzett tapasztalatok jól megalapozott, a távlati fejlesztés követelményeit figyelembe vevő városépítési koncepció kidolgozását tették lehetővé. Budapesten—a város 525 km2 területén — a lakosság már 1970-re 2 millió fölé emelkedett, a nappali népesség pedig meghaladja a 2,3 milliót. A fővárossal szorosan egymásrautalt 44 elővárosi településsel együtt a budapesti agglomeráció népessége megközelíti a 2,4 milliót, tehát az ország lakosságának 23%-át. így—az elmúlt évtized dekoncentrációs törekvései ellenére — még mindig túlzott mértékben ide összpontosul az ország szellemi és gazdasági élete. A budapesti agglomeráció — az általános európai fejlődéshez hasonlóan — rétegeződött. A főleg az irányító szerveket, hatóságokat, a legjelentősebb kereskedelmi és kulturális létesítményeket magában foglaló városközpont körül — még a város határain belül —kialakult a belső gyűrű, és egyre gyarapodik a Budapest körüli településövezet népessége is. A tervszerű városfejlesztési célkitűzéseket Budapest és környéke általános városrendezési terve tartalmazza, mely megalapozott előkészítés után első ízben 1960-ban, majd a megváltozott körülmények figyelembevételével 1970-ben készült el, s a kormány is jóváhagyta. Az általános rendezési tervben, mely a főváros és környéke előirányzott fejlődését 2000-ig körvonalazza, a fő célkitűzés az egyes területrészek aránytalan ellátásának megszüntetése, a peremkerületek és az elővárosok kielégítő ellátása alap- és középfokú intézményekkel, közművekkel, közlekedéssel, az egészségesebb, kulturált életkörülmények biztosítása. 70
