Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest. Fővárosunk története (Budapest, 1973)
A középkori testvérvárosok
A középkori testvérvárosok A korszakra vonatkozó dokumentum-válogatás: I—IV. A mai Budapest a Kárpát-medencének majdnem a közepén, a Duna folyam két partján fekszik. A folyó jobb partján közepes nagyságú, ősidők óta erdőkkel borított hegyvidék húzódik, a bal part síkság, a Nagy Magyar Alföld része. Mindez kedvező lehetőségeket teremtett ezen a helyen a városalakulásra. A hegyvidék és a síkság határa természetes vásárvonal, és valóban már viszonylag korán keletkeztek itt primitív árucsereközpontok. A partok mentén rendszerint utak keletkeznek, és hajók számára maga a folyam is közlekedési útvonal. A folyam egyrészt elválasztja egymástól a két más jellegű területet, másrészt ott, ahol könnyű rajta az átkelés, össze is köti őket. A Dunának a mai főváros területétől számított felső és alsó folyásain csak viszonylag távolabb lehetett könnyen átkelni, ezzel szemben a mai Budapesten átfolyó szakaszán több kényelmes, a budai hegyvidék völgyeiből könnyen megközelíthető átkelőhely, rév is volt. Ez a földrajzi helyzet tehát szinte determinálta a városalakulást. Érdekes, de nem véletlen, hogy noha a limes, a római határ a Duna mellett húzódott — ami hozzájárult ahhoz, hogy a mai Budapest III. kerületének területén, a mostani Óbudán, római táborvárost létesítsenek —, mégis ez lett Alsó-Pannónia római tartomány fővárosa, Aquincum. A földrajzi fekvésnek minden bizonnyal döntő szerepe volt abban is, hogy már a középkori magyar királyságnak is az itteni település vált fővárosává. Buda, Pest, Óbuda A mai magyar főváros középkori története legalább három önálló város: Buda, Pest és Óbuda különálló történetéből tevődik össze. A három szomszédos város és az őket körülvevő falvak fejlődése azonban kapcsolódik egymáshoz, egyedileg kiragadva egyik sem érthető meg. A középkor végén gazdaságilag is egységesnek tekintették Budát és Pestet, ez is indokolja történetük közös áttekintését. Magyarország középkori fővárosa történetének kutatója nehéz helyzetben van. Elpusztult a városok középkori levéltára, megsemmisült a földesúri jogot gyakorló királyi hatalom levéltára is. Az összegyűjthető levéltári adatok forrásértéke sem mindig elsőrangú. Különösen a helyrajzi kérdések tisztázásához a régészet nyújt nagy segítséget. A legrégibb településmag Óbuda, eredetileg csupán Buda. Aquincum római légió-tábora helyén keletkezett, és úgy látszik, hogy a IX. század végétől, a magyar honfoglalástól az egyik fejedelmi szálláshely volt („Kurszán vára”, feltevés szerint a mai Nagyszombat 11
