Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest. Fővárosunk története (Budapest, 1973)
A középkori testvérvárosok
utcai római amfiteátrum). A XI. században a király egyházi testületet, ún. társaskáptalant alapított itt. A XIII. század első felében már az ország központjának tekintették, részben földrajzi fekvése következtében, részben azért, mert az uralkodó itteni palotájában ünnepelte meg rendszeresen a nagyböjtöt, és ilyenkor itt ítélkezett, államügyeket intézett. Óbuda királyi birtokközpont volt, hozzá tartozhatott a későbbi budai várhegy területe is. A XIII. században kimutathatóan városias fejlődésnek indult; a század első felében latin (valószínűleg vallon) kereskedőiről, második felében német polgárairól tudunk. A királyi központ, valamint a káptalan még a római tábor helyén vagy annak egy részén alakult ki. Az adminisztratív-egyházi város déli szomszédságában alakult ki a piac, majd a Duna mellett húzódott dél felé a királyi kovácsok települése. A piactól délnyugatra épült fel a XIII. század folyamán az (új) királyi palota. 1343-ban Óbuda királynéi birtok lett; 1355-ben felosztották területét a király, illetve a királyné és a káptalan között. A déli rész lett az uralkodóé, a káptalan kapta meg az eredeti várost. Ekkor már a déli, eredetileg iparos települést tekintették Óbuda városának, míg a káptalani városrészben a kanonokok házain, néhány templomon kívül csak kevés, a káptalan jobbágyának tekintett ember élt. A középkor végén már a királyi Óbudához számították az Óbudával délen egybeépült, Szentjakabfalva nevű települést is (a mai Kolosy tér környéke). Középkori nevét a Szent Jakab plébániatemplomról kapta. A Duna révje — úgy látszik — a királynéi város területén volt. A másik — valószínűleg még az államalapítást megelőző — településmag Pest volt, a Duna bal partján. Valamikor itt is római erőd állott, feltehetően ezt vették birtokoa a X. században. Pest jelentőségét az itt kialakult dunai átkelőhely adta. Pest „vára” mellett mohamedán kereskedőtelep alakult, 1218-ban még említették a pesti szaracénokat. A XIII. század elején németek települtek ide nagyobb számban, és ezek kapták — feltehetően 1230 körül — Pest első városi kiváltságlevelét. Lazán ide tartozott a Duna túlsó partján a Gellérthegy és a budai várhegy között elterülő Kisebb Pestnek (Minor Pest) nevezett település, szintén német lakossággal és egy Szent Gellértről elnevezett plébániatemplommal. A bal parti városban már az 1241-es mongol betörés előtt volt domonkos rendi kolostor — amelynek csak megközelítő helyét ismerjük —, nem sokkal később ferences rendi is. Ez utóbbi az újkori ferences kolostor helyén állott, a mai Károlyi utcában; ez megadja a XIII. századi város keleti kiterjedését, hiszen a kolduló rendi kolostorokat a város szélére építették. Mindkét kolostor kívül esett a római erődön, de a Máriáról elnevezett plébániatemplom, amely átépítve ma is áll (Belvárosi templom), eredeti formájában azon belül épült. A kolostorépítés és ezzel a város területi kiterjedése már a német lakosságú — jogi értelemben is kialakult — várossal függ össze. A harmadik korai településmag a mai Margit-híd helyén létezett dunai átkelőhely jobb parti kikötője körül, az Óbudától délre eső melegvízforrásoknál keletkezett. Itt a XII. század közepén említik Gézavására helységet, amelyet feltehetően I. Géza alapított. A helység területét Budához számították, és később — már az új Buda megalakulása után — Felhévíznek nevezték. Lakossága magyar volt. Területén egy királyi udvarház is állott, valamint egy a Szentháromságról elnevezett templom, amely később egy egyházi testületnek a központja lett. Ez a testület (keresztes konvent, később társaskáptalan) vált Felhévíz földesurává. Az átkelőhely bal parti kikötője Jenő faluban volt, a révet ezért jenői révnek nevezték. Ez a település azonban — Felhévíztől eltérően — nem városiasodott. 12
