Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Gyüjteményeink
munkájáról, röplapok, újságok megjelentetéséről is. De ezek a gyűlések egyben baráti összejövetelek is voltak, ahol a munkásszolidarítás szép példáinak megnyilvánulásaiként gyűjtéseket rendeztek az elítélt vagy a fővárosból, esetleg az országból kiutasított elvtársaik részére. A rendszeresen megtartott gyűlések mellett külön figyelmet érdemelnek a munkásmozgalom jelentős évfordulóinak megünnepléséről szóló beszámolók. Ezek az ünnepi alkalmak a megjelentek létszámával is demonstrálták a szervezett munkásság erejének fejlődését. Már a mozgalom fejlődésének korai szakaszában kialakult a pihenő idő közös eltöltésének hagyománya. Nagy összetartó erejük volt a közös kirándulásoknak, táncvigalmaknak, műsoros esteknek, amikor egy—egy munkáscsalád apraja—nagyja megismerkedett az elvtársi-baráti közösséggel. Az ünnepélyes alkalmak vagy a vidám kirándulások lehetőséget adtak kisebb-nagyobb műsoros rendezvények beiktatására. A munkás kultúráiét kibontakozása, fejlődése innen indult el. Az iratokból értesülünk a különböző munkásdalárdák, szavalok és színjátszók szerepléséről, megtudjuk milyen dalokkal, versekkel, színdarabokkal szórakoztatták társaikat. Miután a jelentések szinte mindig pontos lakcímet közölnek, megrajzolhatjuk a korabeli Budapest térképén azokat a területeket, ahol a legtöbb szervezett munkás lakott. Az iratok tanúsága szerűit az 1880-as években például a Sugár út és környéke még erősen munkáslakta település volt. Általában a ma már belterületnek számító VI., VII., VIII. kerületben voltak néha önálló bérlői, de igen gyakran albérlői vagy még inkább ágybérlői egy—egy lakásnak. A már említett területeken kívül az iratokban lakáscím megjelöléseként leggyakrabban Újpest és Óbuda szerepel. A munkásegyesületekre, a szakegyletekre vonatkozóan is értékes áttekintést nyújt az iratgyűjtemény. Nemcsak arról értesülünk, hogy a különféle szakmákban hány és milyen elnevezésű egyletei, egyesületei voltak, vagy hogy azok hol tartották rendszeresen összejöveteleiket, hanem arról is, hogy ezek az összejövetelek, megbeszélések milyen program szerint zajlottak le. Tudomást szerzünk arról is, hogy melyik szakegylet tartozott a szervezett munkásság radikális, illetve mérsékelt irányzatához, melyik szakegylet kivel, melyik munkásvezetővel tartott szorosabb kapcsolatot. Ha a szervezett munkásság mindennapjait ennyire figyelték, természetesen még inkább gondoskodtak minden szokásostól eltérő esemény rögzítéséről. A sztrájkok és tüntetések esetében nemcsak a sztrájktanya helyét ismerjük meg, hanem a munkások hangulatát vagy hangulatváltozásait is. Nemcsak a vezetők nevét, hanem a kapcsolataikat más munkásvezetőkkel, sőt esetenként az egyszerű résztvevők megjegyzéseit is. Megközelítően hű képet kapunk a korabeli munkássajtóról. A Magyarországon megjelenő magyar vagy más nyelvű újságok különösen a radikális irányzat lapjai, számonként bemutatásra kerültek a főkapitányságon. Legalább ilyen éber figyelemmel kísérték nyomon a külföldről érkező szocialista sajtótermékek útját. Egyes fontosabb újságoknál pontosan közük a külföldi lerakatok és közvetítők, valamint a magyarországi átvevők és terjesztők címét is. Külön értesülünk egy—egy „veszélyesen izgató” újságcikk megjelenéséről vagy a lap lefoglalásáról. A szocialista eszmék terjesztésében, a munkásság szervezésében és tájékoztatásában, az agitációs és propaganda tevékenységben fontos szerepet töltöttek be az újságok mellett a röplapok. 75
