Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)

Intézményeink életéből

tén a föntiekben részletezett adatokba enged bepillantást. Mellékesen jegyezzük meg, hogy a munkakönyvek, igaz elszórtan, nagy számban előfordulnak még a kerületi Elöljáróságok, ül. a ta­nácsi ügyosztályok iratanyagaiban is, ez utóbbiban zömmel városi cseléd könyvek. Az ipartestületi nyilvántartások teljes, számítógépet igánylő feldolgozása fényt deríthetne az iparos réteg földrajzi eredetére, továbbá pontosan megállapítható lenne, hogy a szóbanfoigó közel félévszázad során müyen huüámzás jellemezte az önállósulási törekvéseket, az alkalmazottak szá­mának alakulásából viszont következtethetnénk az üzemnagyságok ingadozásaira és sort lehetne keríteni olyan korrelációs összefüggések kimutatására, amelyek szükséges ismerete éppenséggel a feldolgozási munka menetében válna nyilvánvalóvá stb. 3.1 A korábbiakban már említett virilisvizsgálatok a vágyónszerkezet tagolódásának elem­zésére irányultak azzal a megszorítással, hogy a kutatások figyelme - lévén a virilisták egyben a leggazdagabb rétegek képviselői — megrekedt a vagyonosok felső szintjeinek a megragadásánál. Az árvaszék működése során keletkezett iratok és köztük is elsősorban a gyámi, de legfőképpen a ha­gyatéki ügyiratok kutatásba történő bekapcsolása nyomán viszont a vagyonstruktúrával összefüg­gő ismereteink szociológiai köre jócskán kitágulhatna, hiszen a társadalom minden rétegével kap­csolatban keletkeztek effajta ügyiratok. A hagyatéki leltárak nagy gazdaság— és társadalomtörté­neti forrásértékére újabban figyelt föl a történetírás. Angliában 1974-ben jelentek meg az első forráselemző cikkek, ill. ezzel szinte egyidőben az első kutatási beszámolók e forrásanyag számí­tógépes feldolgozásairól^/ itthon Solymosi László majd Tóth Zoltánrévén nemrégiben pozitív kísér­let istörtént az árvaszék dualizmuskori gyámi és hagyatéki iratanyaga társadalomtörténeti jellegű ki­aknázására.^/ Budapest Főváros Levéltárában, az 1930-as, 1940-es évek kivételével nagy számban maradtak fenn hagyatéki ügyiratok, a különféle vagyoni hátterű rétegek mindegyikére nézve. A hagyatéki leltárak az aktívum és passzívum részletes, tételszerű felsorolása mellett igen gazdag mellékletek­kel is vértezettek, pl. részvényjegyzékek, külföldi üzleti érdekeltség dokumentációja, biztosítási iratok stb. révén. A hagyaték nemcsak az örökhagyó vagyoni viszonyaira vet fényt, hanem a va­gyon — halála utáni — szétosztódására, újraelosztása miként alakulására nemkülönben. Ez a mo­mentum azért olyan fontos, mert egy jobbára statikus állapotot rögzítő forrásanyag, amely való­jában kizárólag az örökhagyónak halála pülanatában adott vagyoni helyzetére szolgál felvüágosí­­tással, nem pedig annak folyamatos kiképződésére, betekintést enged a vagyon mozgásának dina­mizmusába is. És ez akkor sem elhanyagolható nyeresége a kutatásnak, ha egyébként tudjuk, hogy az át hagyományozod ás, azaz az öröklés a vagyonmozgásnak csupán egyetlen összetevője, mechanizmusa. Tekintve, hogy a vagyon a társadalmi státuszhelyzet egyik legalapvetőbb, de egyben forrás­­szerűen a legtökéletlenebbül megközelíthető ismérve, a hagyatékok vizsgálata nyomán a vagyon­­szerkezetről, ül. annak az öröklődés keretében végbemenő mozgásáról kialakítható kép a társada­lomszerkezet statikus és valamelyest a dinamikus aspektusait, melybe beletartozónak gondoljuk a személyes kapcsolatrendszer e forrásanyag alapján szintén rekonstruáüiató hálózatát is, igen kime­rítően tárja elénk. A Budapest Főváros Levéltárában őrzött árvaszéki iratanyag egészéről, annak használatát je­lentősen megkönnyítő mutató—kartonrenszer készült. (Néhány év kivételével teljesnek mondha­tó). Egy-egy karton tartaünazza annak a személynek a nevét, akivel kapcsolatban az ügyirat ke­letkezett, az ügy jellegének a meghatározását (pl. hagyatéki, örökbefogadási, gyámi stb.) és az irat 69

Next

/
Oldalképek
Tartalom