Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Intézményeink életéből
iktató számát. 4./ Ha az előző pontban egy olyan forrástípust mutattunk be, melynek alapulvételével a társadalomszerkezet elsősorban statikus metszetében tűnik rekonstruálhat ónak, indokolt azon forrásanyagok számbavétele is, amelyek viszont a tárgy dinamikus összefüggéseit segítik megragadni. A hazai társadalomtörténeti kutatások mindeddig roppant keveset foglalkoztak a migráció és a társadalmi mobilitás jelenségeivel. Ennek részbeni oka lehet, hogy az elsősorban hasznosított statisztikai források e tekintetben meglehetősen hézagosak és a valódi mélyforrásoknak viszonylag szűk lehetőségét kínálják: a hazai népszámlálások kérdőpontjai között a más időpontbeli lakóhely kérdése csupán 1920-tól kezdődően jelent meg és az illető korábbi foglalkozására, foglalkozásaira nézve kérdés egyáltalán nem is szerepelt. Más, főként rétegstatisztikai felmérések sem bővíthetik tovább ilyen irányú ismereteinket. A megoldás kizárólag az lehetne, hogy felkutatjuk a megfelelő levéltári forráshelyeket. Ezek sorából itt most egyetlenegynek, az anyakönyvnek a példájára szorítkoznék. A társadalmi mobilitás kutatását, de némiképpen a migrációét is az nehezíti, hogy a történelmi rekonstrukció valamelyest mindig állóképpé merevíti e dinamikus társadalmi folyamatokat, hiszen a vizsgálatok általában csak e folyamatok egyes pontjaiba nyernek betekintést, de a kutatott folyamatok menete egészének a szemmeltartására nemigen van módjuk. Az ebben a módszertani fogyatékosságban rejlő csapdák száma azáltal lenne csökkenthető, ha növelnénk a megfigyelési pontok számát, azaz ha minél számosabb időmetszetben rögzíthetnénk ugyanazon személy, társadalmi csoport vagy egymást követő nemzedékek pillanatnyi státuszhelyzetét és osztályhelyzetét. Ehhez természetesen nem áll rendelkezésünkre egyetlen univerzális forrásanyag és az időmetszetek egymásutánjának szaporítása újabb és újabb források bekapcsolásának a függvényében képzelhető csak el. Ezek sorában kiemelt hely illeti meg a házassági anyakönyveket, több okból is: két nemzedék egymásra könnyedén vonatkoztatható személyi, lakóhelyi, foglalkozási adatait együtt tartalmazza; a házasság a társadalmi kapcsolatok, a struktúra csportösszetevői közötti érintkezések és átmenetek alakulásának érzékeny barométere. Maga a forrás a következő adatokat teszi hozzáférhetővé: a vőlegény és a menyasszony vonatkozásában külön-külön a foglalkozásnak, lakóhelynek, valamint a születés idejének és helyének a megnevezését. Ezenfelül a fönti adatokat külön feltünteti mind a vőlegény, mind a menyasszony szüleire nézve, és szerepelnek még a tanuk foglalkozási és egyéb adatai is. A Megjegyzés rovat sok esetben szolgál adalékokkal a házasulandó felek anyanyelvére, amennyiben a magyar nyelvet nem értették, nem beszélték. S legvégül a házasuló felek, ill. tanúik aláírása némi információval lát el bennünket az érintettek írnitudására vonatkozóan is. Jól látható, hogy a házassági anyakönyvek az intergenerációs mobilitás és a menyasszonyok esetében ezenkívül még az intragenerációs mobilitás terén is roppant fontos metszetszerű adatokkal ajándékozhatnak meg bennünket (ti. a nők nagyobb hányada, amennyiben megelőzően kereső foglalkozást űzött, házasságkötését követően rendszerint eltartottá vált.) Ez utóbbi vonatkozásában a házassági anyakönyvek tekinthetők az egyetlen komolyan számbajöhető forrrásnak, hiszen - korábban utaltunk már rá - az intragenerációs társadalmi mozgásokról pl. semmilyen rendszeres statisztikai adat nem áll rendelkezésünkre, továbbá a házasságkötési statisztikában csak és kizárólag a vőlegények foglalkozási megnevezését tüntették fel. A házassági anyakönyvek emellett múlhatatlanul fontosak a társadalmi rétegek, ritkábban az osztályok egymásközti, házasság útján bonyolódó érintkezésének a feltérképezésében is. 70
