Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)

Intézményeink életéből

mint egy kimerítően részletező, ámbár formalizált adathalmazban testet öltő környezetrajz az illető lakás állagáról, minőségi színvonaláról. A felvétel, ilyetén jellege folytán, elsősorban életmódvizsgálatok számára szolgálhat kitűnő alapanyagul, lévén a lakás az életmód egyik igen lényeges dimenziója. Általánosságban pedig arra nyújt módot a felvételi ívek feldolgozása, hogy komoly lépéseket tegyünk előre azon komplex társadalomszerkezeti, rétegződési fogalmunknak, alkalmasint Budapestre konkretizált empirikus kimunkálása terén, amely a foglalkozási dimenzió, néhány demográfiai paraméter és a lakáshelyzet változójának az összefüggésében tárná elénk a főváros második világháború előestélyén jellemző társadalmi differenciáltságát, ökológiai tagolódását. Mindemellett a szociológusok úgyszintén nagy hasznát vehetnék a felvétel anyagának, amelyet a maguk jelenkori életmódvizsgálataikhoz mintegy történelmi összehasonlítás gyanánt kezelhetnének.

2./ A főváros polgári kori társadalomfejlődésében, csakúgy mint az ország egészére nézve, mérhetetlenül nagy szerep jutott a kispolgári rétegeknek. Ennek ellenére e rétegek vizsgálata úgyszólván teljesen kirekesztődött történetírásunk látószögéből.

A különféle kispolgári rétegekre nézve a dualizmus korából a népszámlálási kötetek, a két világliáború közötti időszakból pedig emellett még két, egyaránt Laky Dezső által publikált és a fővárosi iparosokra, valamint kereskedőkre vonatkozó rétegstatisztikai felmérés tekinthetők a kutatómunka kiindulópontjaiul. Az ezekben foglalt aggregát adatoknak megfelelő elemzési szintnél mélyebbre hatolni kívánó kutatás azonban hamarosan rákényszerül forrásarzenálja bővítésére. A kutatómunka ilyen irányú elmélyítéséhez elengedhetetlen levéltári forrásanyagnak a hasznosítása, melyek sorából itt az ipartestületi iratokat és a munkakönyveket emelnénk ki.

Budapest Főváros Levéltára a polgári korszakból 52 ipartestület többnyire töredékes iratanyagát őrzi. E nagyértékű forráshelyhez, leszámítva Hanák Péternek egy mintavételen alapuló és az iparosok etnikai összetétele 1890 és az 1910-es évek közötti alakulását tudakoló vizsgálatát,^ a kutatás még egyáltalán nem nyúlt hozzá.

Az ipartestületek valamivel kevesebb mint egyharmadának az 1880-as évektől, 40 %-ának pedig az 1920-as évektől kezdődően maradt ránk az iratanyaga. A fondok egészének időhatárain belül a bennünket leginkább érdeklő mester—, segéd- és tanonclajstromok, ill. kartonok, valamint az itt is szép számmal előforduló munkakönyvek időkörei persze meglehetősen változatosnak mondhatók. Lényegében ezek a nyüvántartások zömmel a XX. század elejétől kezdődően maradtak fenn. A nyüvántartások két típusa különíthető el: a lajstromkönyvek és a kartonok. A mesterekre vonatkozóan lajstromok és kartonok egyaránt megtalálhatóak, amelyek közül a történeti kutatás számára a kartonok az igazán értékesek, hiszen a mester nevén kívül tartalmazzák műhelyének helyét, iparigazolványának keltét, születési helyét és idejét, továbbá sok esetben vallási hovatartozását is. Ezenkívül szerepelnek még a kartonon a mester alkalmazott segédei és tanoncai is az alkalmaztatás, ül. a tanoncidő terminusainak a megjelölésével egyetemben. A segédkarton feltünteti az ülető nevét, születési adatait, szakmája megnevezését és folyamatos munkaviszonyának terminusait. A tanoncokról külön csupán lajstromok készültek, amelyek felölelik az ülető nevét, születési adatait, tanoncidejének időhatárait és annak a mesternek az adatait, akinél a tanoncidőt eltöltötte.

Az ipartestületi anyagban kompakt állagként előbukkanó munkakönyvgyűjtemény úgyszin68