Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Intézményeink életéből
Remete László: A Szabó Ervin Könyvtár szociológiai gyűjteménye Budapest könyvtári közösségének túlnyomó része kiterjedt hálózatáról ismeri a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárat, szórakoztató, vagy művészi örömet kínáló szépirodalmat, ismereteit bővítő, tanulmányait segítő, a tudományok újabb eredményeit közérthetően bemutató műveket keres benne. Az egyes szakterületek, a technika, a mezőgazdaság, az irodalomtudomány, művészetek, a zene stb. irodalma iránt növekvő érdeklődés kielégítése érdekében az intézmény megindította néhány kerületi gyűjteménye szakosítását is, anélkül, hogy azokat az illető tudományok kutatóműhelyévé kívánná fejleszteni. A tudományok kiterjedt labirintusának van egy olyan, napjainkban nagyon is előtérbe nyomult, mondhatnánk „divatos” ágazata a szociológiai, amelynek hivatásos kutatói, az egyetemi hallgatóktól az akadémikusokig terjedően, éppen a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárat keresik fel. Nem ugyan valamelyik kerületi könyvtárát, hanem a központját, hogy az egymást követő könyvtáros generációk céltudatos munkájával kiépített szociológiai gyűjteményét használják. Nem sajátos budapesti jelenség, hogy a város tudományos könyvtárat tart fenn közművelődési hálózata mellett. Az európai városi könyvtárak jelentős hányada a középkor végén, az újkor elején alakult ki a hatóságok részére vásárolt jogi, közigazgatási, mérnöki, orvosi stb. könyvekből. Ezt Hamburgban, Angsburgban, Lyonban és másutt is okleveles feljegyzések rögzítették. Magyarországon hasonló folyamat indult meg, erről tanúskodtak a Bártfa városának az 1500-as években már önálló szekrényben őrzött könyveiről készített feljegyzések, vagy Kőszeg város könyvtára 1614-ből fennmaradt inventáriuma. A törökök kiűzését követően a rohamos gyorsasággal növekvő Pest és Buda városházáin is felgyűltek, főként jogi— törvénykezési könyvek, egy részük végül bekerült a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központjába és a két város különböző régi tulajdonpecséteivel ellátva ma is megtalálhatók. A könyvtárak fejlődését sok helyen magánosok jelentős ajándékai gyorsították, amelyek egyszersmind a gyűjtemények arculatát is formálták. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár történetében Frank Ignác, a maga korában hírneves pesti jogászprofesszor volt az első nagy örökhagyó: 1850-ben felbontott végrendeletével 14000 kötetes jogi művekben különösen gazdag gyűjteményét Pest városára hagyta s könyvei legjavát ugyancsak megtaláljuk a mai központ állományában. Az első elhatározóan fontos lépést abban az irányban, hogy a jövendő fővárosi könyvtár központja társadalomtudományi jellegű legyen, Körösy József, a statisztika egyetemes történetének lapjain ma is kiemelkedő helyet elfoglaló tudós, 1870-ben Pest városa, 1873-tól Budapest Statisztikai Hivatala alapítója és első igazgatója tette meg. A már a maga korában világszerte elismert, külföldi tudományos társaságok tisztségeivel elhalmozott Körösy voltaképpen csak egy hivatali célokra maximálisan alkalmas statisztikai—közgazdasági—demográfiai és az ő szavával: „demológiai” gyűjteményt kívánt létrehozni 1870-től 1906-ban bekövetkezett haláláig. Mint világviszonylatban is kimagasló tudós azonban „mellesleg” fejlesztett könyvtárát is olyan tökéletességre emelte, hogy azt a könyvtártudományban nála nem kisebb rangú utóda, Szabó Ervin 30
