Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Intézményeink életéből
a fentebb említett XVIII.—XIX. századi, legrégebbi városi könyvtárak maradványaira is támaszkodva már céltudatosan szociológiai szakkönyvtárrá fejleszthette. A jelentős hagyatékokkal is gyarapodott egykori hivatali könyvtárakat, már a bennük fölhalmozódott értékek miatt is, több—kevesebb átdozattal fenntartják a modern városok, amelyek a kor parancsának engedelmeskedve előbb vagy utóbb lerakták a lakosság széles rétegeinek olvasási igényeit is szolgáló közművelődési könyvtárak hálózatának alapjait. Az elődöktől örökölt, muzeális ritkaságokban gazdag ősi városi könyvtárakból a legtöbb esetben valamilyen vegyes arculatú „általános tudományos könyvtárt” csináltak. A véletlen tényezők szerencsés találkozásának köszönhető, hogy nem „általános”, azaz a szakirodalmak különböző ágazataiban mindenütt csonka, hiányos, hanem egy meghatározott diszciplinát illetően elvileg teljességre törekvő tudományos szakkönyvtárrá fejlődött a Fővárosi Könyvtár, ellentétben seregnyi hasonló nagymúltú külföldi gyűjteményekkel (pl. a genfi, a lyoni, a torinói, a bolognai stb. városi könyvtárakkal amelyek „általános tankönyvtár”—ként, „bibliothéque d’ etude” működnek határozott profil nélkül). A véletlenek között elhatározó szerepe volt annak, hogy a hivatalosan 1904-ben létrehozott Fővárosi Könyvtár már meglevő, az előző generációk alatt felhalmozott kereken. 50000 kötetes anyaga lényegében társadalomtudományi jellegű volt. Ennél is döntőbb mozzanat, hogy éppen Szabó Ervinre, a kor szociológiai mozgalmának vezéralakjára, egyszersmind ez idők legkiemelkedőbb, nemzetközileg is elismert magyar könyvtári szakemberére bízták az új intézmény megszervezését. A fővárosi törvényhatóság, a Fővárosi Könyvtárt életrehívó 21/1903-as határozatával nem szociológiai, hanem közigazgatási és statisztikai gyűjteményt akart létrehozni, amely „egyrészt a közigazgatás menetét általában, másrészt a statisztikai hivatal feladatát különösen elősegíteni”. Az iménti szerény célnak megfelelően szabták meg a könyvtári személyzet létszámát (egy könyvtáros és egy napidíjas „szolga”) az első éves (1904-es) költségvetését: 13600 korona (talán mai félmillió forintnak felel meg). Szabó Ervin messzetekintő könyvtárpolitikájának szervező és taktikai készségének köszönhető, hogy néhány esztendő alatt gyökeresen megváltozott a helyzet: 1914-ben már jóval több mint húszszorosa az 1904-esnek a költségvetési keret: kereken 285000 korona. A végleges alkalmazottak száma pedig 2-ről 22-re növekedett. Ugyancsak egyrészt Szabó Ervin céltudatos munkájának (eredménye, hogy 1914-ig körvonalaiban kialakult már a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár mai arculata: a központban a társadalomtudományok régebbi, XVI.-XIX. századi kiadású és egykorú magyar, túlnyomórészt idegennyelvű könyv— és folyóiratanyagával kitűnően felszerelt és intenzíven fejlesztett szociológiai gyűjtemény, mellette a legkényesebb történetkutatói igényeket is kielégítő Budapest Gyűjtemény - akkor együttesen kereken 100000 kötettel. Tudományos kutatóműhelyek, melyek azonban mindenki előtt nyitva állnak, állományuk nagyobb részét kölcsönzik. Ekkor alakult a mai közművelődési hálózat magva is: 1913 legvégétől 1914 közepéig nyílt meg az első öt közművelődési fiókkönyvtár. 31
