Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Intézményeink életéből
tára című, 3 nyelven kiadott ismertető elfogyott. Érdeklődést váltott ki a ma már hozzásférhetetlen, forrászámba menő írás, Táncsics Mihály: „Fővárosunk” c. hasonmás kiadásban megjelent írása. Kísérletképpen— az általános és középiskolai tantervhez alkalmazkodva — olvasókönyvet szerkesztünk Budapest történetéből, 1242. és 1973. közti időszakból. Csak pár év után lesz minősíthető koncepciónk, amely szerint tanároknak készítjük, szemléltető, eszköz gyanánt, ugyanakkor számítunk a diákok érdeklődésére is. Vájjon az 1 1/2 — 2 oldalon kivonatolt anyagok képesek-e hangulatot teremteni? A korabeli szövegek érthetők-e a ma élő, s a mai nyelven gondolkodó olvasó számára? Illusztrálója legyen-e a tankönyvnek az olvasókönyv, vagy önálló városi „útikalauz” szerepét töltse be? Be tudunk-e kapcsolódni a vizuális kultúra térhódításában? „Budapest egykor és most” címmel készülő térkép és térképvázlat sorozat szemléletesen kívánja közel hozni a település, a gazdasági struktúra és a népesedés periódusait Mennyire lehet népszerű egy első látásre száraz és szorosan vett értelemben szakmai kiadvány, azt a jövő dönti el. Mindenesetre a hosszú tanulmányok és leírások helyett figyelemfelkeltés célját szolgálja a képi megjelenítés eszközével, elsősorban fiatalok számára, akiknek már a mi tegnapunk is régmúlt! Az ijfúság történelemszemléletének formálását szolgálják a TIT budapesti szakosztályával közösen szervezett „Ifjú Történelembarátok Körei”. Ezekben elsősorban kevésbé adatok sorolásáról, inkább a kutatás, iratolvasás, rendszerezés módszeréről beszélgetünk. Évek tapasztalatai adhatnak csak választ arra, sikérül-e felnevelnünk egy új, fiatal, a ,/ekete—fehér” vetélkedők idejéhez foghatóan lelkes generációt? A levéltári tevékenység legkevésbé látványos és gazdaságos területe a rendezés mellett az úgynevezett segédletkészítés. Segédlet minden olyan mutató, könyv, kartoték, vagy más nyilvántartási rendszer, amely elősegíti a levéltári anyagban való tájékozódást. Örömmel nyugtázzuk: az 5 éves tervben kifejezett azon igényünk, hogy a levéltári anyagok segédletezettségi szintjét (a meglevő segédletek kiegészítésével, továbbfejlesztésével, újtípusú segédletek kialakításával) növeljük, időszerűnek bizonyult. Szakszerűbbé teszi a levéltári munkát, megsokszorozza a kutatás lehetőségeit, biztos alapot nyújthat az ismeretterjesztő-közművelődési feladatok széleskörű megoldására. A régi budai és pesti tanácsülésekről készülő mutatókartonok jól bevált rendszerét követendőnek tartjuk. Hasonlóképpen kerül feldolgozásra több évi munkával az ipartestületek anyaga, amelynek fontossága nyilvánvaló a napi ügyfélszolgálat szempontjából. Elkészülése után azonban retrospktív szociológiai modellek alkotását is lehetővé teszi. Folytatódnak a „Magyar Királyi Államrendőrség Budapesti Főkapitánysága iratai Elnöki reservált iratok” jelzetű állag regeszta típusú segédletének munkálatai. Budapest Főváros Tanácsa 1950. és 1970. közötti VB üléseiről készült jegyzőkönyvek tartalomjegyzéke után elkészül a két évtized tanácsülési jegyzőkönyveinek tartalomjegyzéke is. Ez a 27 íves munka még visszaemlékezésnek is érdekes. De természetesen több annál: a tanácsi hatáskör, szervezet, munkamódszer, a határozatok végrehajtása és a megoldandó feladatok pontosan körvonalazódnak a lapokon. A napi munka ellenőrzéséhez ugyanúgy kézikönyv, mint Budapets szocialista kori történetének megírásához. 1945.—46. években lefolytatott népbírósági tárgyalásokról készül a népügyészségi vizsgálatokat is feltáró, konstruált kérdőíven feldolgozott olyan mutatókartonos segédlet, amely a későbbiekben a kutatási igények magaszintű kielégítése 13
