Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Intézményeink életéből
Nem hangsúlyozhatjuk eléggé a szocialista kor kutatásának szükségességét, a mi területtünkön: az elmúlt 33 évi városfejlődés problematikáját. E kor vizsgálatát egy érdekes mozzanat teszi bonyululttá: a szocialistái Magyarország történetét annyira a jelennek, annyira a mának érzik mind a helytörténészek, pedagógusok, mind az idősebb korosztályok és annyira természetesnek látják apáik és szüleik sorsán át a fiatalok, hogy nem tartják eléggé „töténelemnek”. Néhány példa arra, hogy mannyire történelem már a tegnapunk is! Az 1945. utáni forradalmi változás nyomon követhető a tudatos várostervezés és várospolitika eredményeinek kibontakozásában, a nagyvárosi kép folyamatos kialakulásában, a jóléti és kultúrális intézmények változásainak fázisaiban. Ezek elemzésekor teljesen világosan áll előttük, hogy 1945. után nemcsak a társadalmi körülményekben, az életvitelben következett be gyökeres változás, hanem a várospolitikában is. Nemcsak a várospolitika céljai módosultak, hanem a tudatos, központi várospolitika hatásköre is. 1950. után jórészt mindenért az állam, és az egyes közigazgatási egységek lettek közvetlenül is felelősek. Gyakorlatilag tehát a szocialista kori várostörténet szorosan összefonódott a várospolitikával. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a város történetét az ország gazdasági fejlődésének tendenciái, s az adott korszak gazdaságpolitikájának célkitűzései is alapvetően befolyásolták. A budapesti agglomeráció ügye sem egyszerűen a hazai komplex tervezésnek egyik legallergikusabb pontja, hanem a kisebb és nagyobb közösségek életét meghatározó történelmigazdasági feltétel. Az összefüggésekről a lakosság keveset tud. Hogy nagyobb beleszólása legyen a döntésekbe: ismereteit nölvelnünk kell, de nemcsak a jelenre vonatkozóan, hanem a jelenig vezető folyamatok megértését illetően is. Megoldatlan a főváros történetének megírásakor jelentkező interdiszciplináris követelmények alkalmazása, amelyet pedig a városi élet történeti—társadalmi folyamatainak bonyolult dialektikája tesz szükségessé. Építés, és építéstörténet, műemlékvédelem és művészettörténet, városrendezés és technikai újítás, oktatás és szociológia, kultúpolitika és közéletiség nem külön válaszható szférák, történetük sem érthető meg egymás nélkül. Az 1973.-ban megtartott nemzetközi várostörténeti konferencia kiváló alkalmat teremtett széles körű eszmecserére. A résztvevők reálisan mérték fel a magyarországi városfejlődést, a városkép s várostervezés alakulását, a főváros jogállása körül folytatott évtizedes harcokat és a belső hierarchia sajátos mozgástörvényeit. A politikai irányzatok, pártok, intézmények fejlődésvonalának megrajzolt görbéje is iránymutató. A tárgyalások és a vita indokoltan állította előtérbe a szocialista körülmények között kibontakozó urbanizáció kérdéseit. A konferencián számos magyar városból és 10 európai fővárosból voltak jelen. Külön szekciók tárgyalták a kapitalista és szocialista korszak várostörténetének kérdéseit az egyesítéstől a centennáriumig. A tárgyalt témák közül kiemelendők: Budapest szerepe az ország gazdasági fejlődésében: politikai erők, politikai harcok Budapesten a századfordulótól a II. világháború végéig; A művelődés és a kultúrális élet alakulása Budapesten 1873 és 1945 között; a polgárosodás sajátosságai: Budapest népesedési viszonyai a nemzetközi összehasonlítás tükrében; szocialista várospolitika; urbanizáció és életmód alakulása; művelődési viszonyok Budapesten; a várostörténeti múzeológia kérdései, a várostörténeti irodalom és gyűjtése. A 3 napos tanácskozás kötetben kiadott anyagát ma is „tankönyvként” forgatjuk.
