Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Szemle
adatok begyűjtésénél sem vesznek figyelembe: hogy elsődleges feladata a helybeolvasás lehetőségének megteremtése és nem a kölcsönzés. Természetesen a gimnáziumi könyvtár gyűjtőköre is ennek megfelelően módosul: a gazdag, sokoldalú kézikönyvtári állomány, az oktató— nevelő munka igényeit szolgáló szépirodalmi, ismeretterjesztő és tudományos művek mellett mindig gondolni kell a kutató, a pályaműveket író, a felsőfokon továbbtanulni szándékozó diákokra, a keveseket foglalkoztató szakkörök, az idegen nyelvek könyv— és folyóiratigényeire. Az állomány összetételét sajátosan befolyásolja a fakultatív tárgyak belépése. Azonban a fakultatív irányok színvonalas megvalósítása csak a közművelődési intézmények megfelelő szolgáltatásainak igénybevételével lehetséges. Gondoljunk pl. a közgyűjtemények kezelésével foglalkozó ismeretek tanítására, amelyhez nemcsak a közművelődési könyvtár, hanem a levéltár és a múzeum szakmai segítségét is igénybe kell venni. Az iskolai könyvtár állományának valóban munkaeszközként való felhasználását teszik lehetővé a szaktantermi rendszer kibontakozásával a szaktantermekben elhelyezett letéti állományok. Az ismeretszerzés nagyobb része a tanórán történik, a szaktárgy könyveit ott a tanulók a szaktanár irányítása mellett használják, és így tanulják meg ennek helyes módját is. Hiszen ahhoz, hogy a tanuló tudjon a szaktárgy nyelvén beszélni, először olvasnia kell ezt a nyelvet. Elihez adhat segítséget a szaktanár — s igazában csakis ő — az olvasandó mű vagy egyes részeinek kijelölésével, közös feldolgozásával. A szakközépiskola összetett nevelési illetve képzési célja: korszerű általános műveltséget és szakmai képzést nyújtani a tanulóknak. Ez speciális feladatot jelöl meg a könyvtár számára is. Az iskolában folyó szakmai képzés megkívánja, hogy az iskola profilja a könyvtár állományában is tükröződjék, tehát a gyűjtőkör az iskola szakjellegének megfelelően módosul. Bizonyos szakterületek irodalmának gyors avulása különös felelősséget kíván az állományfejlesztésben. S gondolni kell a szakmával határos területek irodalmának megfelelő szintű és mennyiségű beszerzésére is. Ebben az iskolatípusban a szaktárgyak miatt a közismereti tárgyak óraszáma alacsonyabb. Annak érdekében, hogy a tanulók az órán nem tárgyalható, de alapvetően fontos művelődési anyaghoz hozzájussanak, különös gonddal kell fejleszteni ezekben az iskolákban a szépirodalmi és a művészeti állományrészt. Amint látjuk, a könyvtár gyűjtőköre itt tágul, mivel közművelődési feladatokat kell ellátnia. Ki kell alakítani a művészeti ízlés nevelésére szolgáló lemeztárat, diatárat is. A szakközépiskolákba járók közt több a hátrányos szellemi környezetből kikerült tanuló, aki otthonról nem hozza magával az olvasás, az önművelés, a könyvtárhasználat igényét. Sok a bejáró tanuló, akik az utazás miatt nem juthatnak el más könyvtárba, tehát mindenfajta könyvigényüket az iskolának kell kielégítenie. Ebből az iskolatípusból kevés tanuló tanul tovább, tehát a legtöbbjük most vesz részt utoljára iskolarendszerű képzésben. Ezért itt kell felkészíteni őket a permanens önművelésre, s megtanítani őket arra, hogy képesek legyenek a saját szakmájukon belül továbbépíteni a tudásukat. A szakközépiskolának különösen szoros kapcsolatot kell kiépítenie a közművelődési intézményekkel, mert ezzel előkészítjük, hogy a tanulók az iskola befejezése után is olvasói, látogatói maradjanak ezeknek az intézményeknek. A szakmunkásképző mtézetek nevelési, oktatási céljának jellemzésére érdemes idézni az 1977-ben megjelent új tantervet: „A szakmunkásneveléshez hozzátartozik az általános műveltség emelése, a tanulók sokirányú érdeklődésének felkeltése, a művelődés, az önművelés igényének ki106
