Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)
Komárik Dénes: A historizmus-kutatás kettős feladatáról
Komárik Dénes A historizmus-kutatás kettős feladatáról Az évfordulós alapon Mátyás-éwé vált 2008-as esztendő a maga e tárgyú kiállításaival, rendezvényeivel az építészeti historizmus kutatóinak is alkalmat, ösztönzést adott egy neoreneszánsz kiállítás, valamint konferencia megrendezésére és ez utóbbi anyagának könyv alakban történő megjelentetésére. Bár az egész szinte teljesen — némi elkerülheteden kitekintéssel — csak Budapest neoreneszánsz építészetére irányult, valójában a historizmus egyik legjelentősebb jelenségét tette, az adott körülmények közt számára lehetséges módon és mértékben, vizsgálat tárgyává. E munkálkodásával azonban akarva-akaraüanul a historizmus egészének feldolgozásában vett részt, a művészetnek nemzetközi viszonylatban is prioritást élvező olyan korszakában mélyedt el, mely rövid idő alatt a történelemben eddig köztudottan (minőségtől, egyeneüenségeitől függetlenül) a legnagyobb mennyiségű alkotást produkálta — mely ugyanakkor azonban szemünk láttára korábban nem sejtett rohamossággal tűnik el a föld színéről. Ugyanakkor e két ellentétes folyamat ugyanazon szellemi gyökérből sarjadzik, mely viszont sejthetően azonos vagy rokon az itt vizsgált időszakot megelőző romantika 18. században kezdődő európai korszakának három nagy építészeti áramlatáéval1 (úgynevezett forradalmi építészet, korai gótizálás, klasszicizmus) és az egész historizmus még feltárásra váró fundamentumáéval.2 Mindebben elmélyedni, analizálásába belemerülni itt se terünk, se lehetőségünk nincsen. Amiért említjük, annak oka az, hogy a historizmus-kutatás kettős voltának problémájához jobban hozzáférjünk. A neoreneszánsszal, a magyarországi historizmus legjelentősebb áramlatával foglalkozva, alkotásait, alkotóit, építészeti struktúráját stb. felidézve nemcsak azokkal a problémákkal és feladatokkal találjuk magunkat szemben, amelyekkel minden monografikus művészettörténeti kutatásnak meg kell birkóznia. Nemcsak az életpályák és művek történeti adatainak, összefüggéseinek feltárása, a műveknek és az alkotóknak a velük egyneműhöz, tehát a kortársihoz viszonyított értékelése a feladatunk. - Mint ahogy ez a helyzet a historizmus árnyalatainak, irányzatainak feltárása, egymástól való elhatárolása tekintetében is a nagy időrendi tagoláson („romantikus historizmus", „szigorú historizmus", „késő historizmus") belül. Csakúgy a kisebb súlyú, de nem mellőzhető kidolgozása az ezeken belül és esedeg mellett megmutatkozó egyéb árnyalatoknak („kubusos stílus", „barokkos-rokokós" romantika). Valamint az azon problémák nyomán adódó feladatok megoldása, melyek a kor historizmus-felfogása és a kor általános szemlélete, szükségletei stb. nyomán merültek fel. Például az alapvető léptékváltás (nemcsak a neoreneszánsz stílusváltozat esetében!), a konstrukció és a stílusköntös, valamint az alaprajz és a homlokzat kettősségének jellege és jelentősége. Az elsőnek említett belső polaritás össze-1 KOMÁRIK DÉNES: A korai gótizálás Magyarországon. In: Művészet és felvilágosodás. Művészettörténeti tanulmányok. Szerk. ZÁDOR ANNA - SZABOLCSI HEDVIG. Budapest, 1978. 209-300. p. 2 KOMÁRIK DÉNES: A romantika építészetének problémája Magyarországon. In: Ars Hungarica, 15 (1987) 1. sz. 31-36. p. (Címével ellentétben nagyobb mértékben foglalkozik a historizmussal.); Uő: A historizmus problémája. In: Ars Hungarica, 20 (1992) 1. sz. 59-66. p.
