Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)

Váczi Piroska - Fekete J. Csaba: Főúri térrendszerek a dualizmus korában

ti megoldást eredményezett. Később ugyanis e tércso­portban állandósuló funkcionális kapcsolatok alakultak ki. (Például Ybl Miklós: Radvány, 1857-1859 /könyv­tár-nagyszalon—lakosztály/, más változatokban: Mikosd 1860 körül /kisebédlő—biliárd-dohányzó/; Ybl: Zsom­bolya, 1869-1871 /grófnői szalon—ebédlő/, Linzbauer István: Nádasdladány, 1873—1876 /képtár-nagyebédlő télikerttel—kis női szalon/, Hauszmann Alajos: Csala, 1876- 1878 /ebédlő-szalon-női lakosztály/, Ybl: Sas­vár, 1880-1882 /előcsarnok—szalon—lakosztály/, Bu­dafok, 1900 körül /ebédlő télikerttel—kisszalon—nagy­szalon-dohányzó/ stb.34 ) E térkompozíciót legelőször Wéber Antal alkalmazta a gótizáló stílusú nagyhörcsök­pusztai Zichy-kastélyban,33 majd nemcsak más vidéki kastélyainál, hanem városi magánépületeinél is. (Wéber: Vasvörösvár 1862; Budapest, Ádám-palota, 1874—1876 /írószoba—szalon—ebédlő/, Budapest, Erdődy-villa, 1877- 1879 /ebédlő-férfi szalon-írószoba/).36 Wéber megoldása nemcsak az angol mintájú cottage-ok kortárs kompozíciós változataira hatott (például: Alsó-Szeleste, 1855; Bogát, 1856-1860),37 hanem később Ybl Miklóson kívül több jeles építész — Hauszmann Alajos, Linzbauer István, Bobula János — is átvette, újrafogal­mazta a reprezentáció e neoreneszánsz társasági tér­kompozíciós lehetőségét. A társasági tereket a korszakban egyre szélesebb kör­ben elterjedve egészíti ki a télikert. A kastélypark kiszol­gáló épületeinek sorából „kiemelkedő", s a kastély repre­zentatív társasági tércsoportjában jellemzően az ebédlő­höz kapcsolódó melegház a korszakban vált az enteriő­rök szerves részévé. Funkcionálisan már nemcsak a növénygyűjtemény, hanem a szalon szerepét is betölt­hette. Az üvegezett öntöttvasvázas szerkezeti megol­dás igazán korszerű télikerteket eredményezett. A reprezentatív közlekedők, fogadó, társasági és gyűjteményes terek csoportját a reprezentációt kiszolgá­ló-lebonyolító terek, személyzeti és vendéglakóterek egészítették ki. E jól differenciált kiszolgáló terek köz­vetlen kapcsolata a reprezentatív terekkel, nagy számuk, szoros együttesük a főúri magánépítészet egyik legfonto­sabb műfaji jellemzője, így a kastélyok sajátja is volt. A városi magánpalotákban bemutatott helyiségek, a buffet, a kávékonyha, a tálaló, a ruhatár, a belső személyzet, a ne­velőnő vagy a házitanító szobái, a vendégszobák sora a kastélyoknak is elengedhetetlen része volt. A kastély főbejáratától induló vendégútvonal mentén sorakozó vagy csoportosuló terekben a rendeltetések reprezentatív, privát, majd kiszolgáló jellege folya­matosan és lineárisan alakul át. Ez leginkább az érkező vendég útvonalán előrehaladva, a lakóterek esetében mu­tatható ki. A reprezentáció társasági tereitől funkcionáli­san elkülönülő, ugyanakkor azokkal közvetlen forgalmi kapcsolatban álló, a nemek szerint tagolódó privát lak­osztályok beosztásának és diszpozíciójának nagy változa­tosságát látjuk a korszakban. A szimpla, vagy az egyetlen közös lakosztály ritka. Jellemzőbb a kettő, így a főúri lak­osztályok elhelyezkedhettek a városi magánpalotákhoz hasonlóan két szinten — a földszinten a tulajdonos úr, az emeleten az úrnő számára kialakítva (például: Tiszadob, '38 « mi • " Radvány) — vagy mindkettő a földszinten. Jellemző megoldás, hogy a lakosztály első helyisége, amely még a társasági terek része is lehet, a nemek szerint differenciált férfi- és női szalon egymásból átjárható, például Csitón és Ó-Kígyóson. Mindkettő a reprezentatív megközelítés lehetőségével tárja fel a tulajdonosi lakosztályokat, és a többi társasági teremmel való szoros kapcsolatukat biz­tosítja. A lakosztályok helyiségei, illetve azok kapcsoló­dási sorrendje nemre, rangra jellemző sajátosságokat mutatnak a kastélyok esetében is. A női lakosztály első, a társasági termekhez kapcsolódó helyisége a kis női sza­lon, a boudoire. A női lakosztály része az írókabinet, a háló­szoba és az öltözőszoba, a toilette. Utóbbi Csitón és 34 Mikosdpuszta (Mikosszéplak, Vas megye) báró Mikos Ede kasté­lya; Nádasdladány (Fejér megye) gróf Nádasdy Ferenc kastélya. 35 Nagyhörcsökpuszta (ma Kálóz, Fejér megye) gróf Zichy Paulai Ferenc kastélya. 36 Vasvörösvár (ma Rotenturm an der Pinka, Ausztria) gróf Erdődy István kastélya; Budapest, Ádám Károly palotája; Budapest, gróf Erdődy István villája. 37 Alsó-Szeleste (ma Szclcste, Vas megye) Szentgyörgyi Horváth Antal kastélya 1855-1862 között épült; Bogátpuszta (ma Szombathely, Vas megye) gróf Festetics Dénes kastélya 1856- 1860 között épült fel. 38 Tiszadob (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) gróf Andrássy Gyula kastélya 1880—1885 között épült; Radvány (ma Füzérradvány, Borsod-Abaúj-Zemplén megye) gróf Károlyi Ede kastélya 1857- 1877 között több ütemben épült ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom