Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)

Váczi Piroska - Fekete J. Csaba: Főúri térrendszerek a dualizmus korában

Báró S o/>'mosy László lózsikastélyának női szalonja, 1896 előtt Ó-Kígyóson alkóvos (!) kialakítású, épített fürdőkáddal, önálló closette-fülkével felszerelve. A férfi lakosztályokban a fürdőszoba még többnyire elmarad a korszakban, de a többi helyiség itt is megtalálható író—háló-öltözőszoba kapcsolódási sorrenddel. Jellemző a lakosztályok mellékfolyosóra szervezett belső, rejtett kiszolgálása, a személyzet számára közvetien átjárhatósággal. A főúri terekben a legnagyobb, rendszerbe alig foglalható változatosságot épp a lakófunkciók és kiszolgáló tereik adják. A lakosztályok mellett vagy azoktól távolabb a családtagok, gyermekek, rokonok kisebb lakrészei, vagy lakószobái helyezkednek el különböző számban. A reprezentációt és a lakófunkciót kiszolgáló belső személyzet szobái közül az úr és úrnő közveden személyzetének szobái a lakosztályban vagy azok mellett kaptak helyet, ezért a kiszolgáló — jellemzően építészetileg alárendelt és rejtett — forgalmi kapcsolatok a lakosztály második, belső feltárását is adják. A házigazdaság speciális technológiát befogadó terei (amelyek közül jelentőségükkel a konyhák emelkednek ki) határozottan és jól elkülönítettek a már tárgyalt reprezentatív és lakórendeltetéstől. A szagos és zajos funkciók térbeli távoltartása meghatározó a korszakban és jellemzi a kastélyokat is, amelyek az ételkészítés folyamatára és munkaszakaszaira specializált, több konyhás háztartások voltak. A konyhákat a házigazdaság további helyiségei (élelemkamrák, előkészítők és munkaszobák, mosogatók stb.) és annak kiszolgáló terei (konyhai személyzet lakószobái, étkezője, árnyékszék-csoportja stb.) egészítették ki, zárt funkcionális egységet, speciális technológiai csoportot alakítva ki. E rendeltetéscsoport határozott elkülönítésének igénye eredményezte, hogy a házigazdaság terei