Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)

Váczi Piroska - Fekete J. Csaba: Főúri térrendszerek a dualizmus korában

Ebből a forrásból, de Justh naplójából is kiderül, hogy ez az életforma rendkívüli aktivitást követelt az arisztokrá­ciától a reprezentáció terén: mozgástérben, gyakoriság­ban és azoknak a személyeknek a számában, akikkel kapcsolatot „kellett" tartaniuk. A könyvtár, vagy a galéria nem minden palotában talál­ható meg külön helyiségként jelölve. Ezt a funkciót gyakran a szalon, vagy a férfilakosztály más helyiségei (dolgozószoba) töltötték be. Kialakításuk az építtető egyéni kívánságától függött. Ha megvalósultak, akkor a reprezentatív terek részét alkották. Külön könyvtár talál­ható a Lipthay-palotában: ez az átvezető tér a nagyszalon és a férfi lakosztály között. Az Andrássy Sándor palotájá­ban lévő tekintélyes méretű galéria szintén a reprezen­táció fontos tere: itt egy sarokszalonon kívül nincs is más szalon. A reprezentáció tereinél kell megemlíteni a díszkertet, amely a szabadon álló palotáknál mindenütt megtalálha­tó. Kialakításukról vagy használatukról kevés informáci­óval rendelkezünk, inkább csak létezésükről tudunk, de biztos, hogy — ha csak látványban is — sokkal inkább tartoztak a reprezentációhoz, mint a lakótérhez. A reprezentációs terek mellett helyezkedtek el az azokat közvetlenül kiszolgáló—lebonyolító terek, úgymint a tálaló és a service. Ezek a helyiségek kötötték össze a foga­dótereket a távolabbi konyhával. Ide kötötték be az étel­liftet, ha a konyha a pincében vagy a földszinten volt. Szerepük az erős szaggal járó „konyhagazdaság" minél jobban való távoltartása volt. Erre szükség is volt, mert az állandó fogadások nagysága és színvonala nagy sze­mélyzet összehangolt munkáját követelte. A kiszolgáló személyzet közti hierarchiának döntő szerepe volt a munka megszervezésében. Károlyi Alajos palotájának tervanyagában találhatunk egy olyan alaprajzot, amely a ház csengő-kiosztását tartalmazza, világosan dokumen­tálva a személyzet mozgásvonalát a palotában.25 A gardrób is állandó eleme a reprezentációs teret ki­szolgáló tereknek, azonban nem minden esetben a köze­lükben helyezkedik el. Gyakran a fogadóterektől távol, akár más szinten találjuk, hátrahúzva az udvari szárnyba. összességében megállapítható, hogy a paloták repre­zentatív terei, valamint a kiszolgáló—lebonyolító és sze-25 BFL XV.17.f.331 55. Károlyi Lajos, majd Alajos palotája. mélyzeti terek minden épületben kiemelt helyen, az alap­terület egészében jelentős térszükséglettel vannak jelen. Meglétük nem hiányozhat ebből az épülettípusból, hiszen alapfunkcióról van szó, amely egy földszintről induló hangsúlyos közlekedőtér, átkötő fogadóterek, az első emeleten kibontakozó teremegyüttes, valamint a hozzá­juk kapcsolódó, nagyszámú kiszolgáló-helyiségek egysé­gében nyer építészeti megjelenést, s így alapterületében az épület egyik leghangsúlyosabb tércsoportja. A család igényeinek megfelelő lakótér kialakítása többnyire kimeríti egy lakóépület funkcióját. A palota fő funkciója a reprezentáció, minden más funkció ennek van alárendelve. Ezen nem lehet csodálkozni egy olyan életmódot folytató réteg esetében, ahol a magánélet maga is csak azon a „nyilvánosságon" keresztül tud lé­tezni, aki előtt reprezentálnia kell. Paradoxnak tűnhet, hogy a palota lakóterét alapvetően mégis az elkülönülés határozza meg. Elkülönülés nemek szerint: gyakran a férfi és a női magánlakosztály a palota eltérő szintjére ke­rült. A szülők lakosztályai elkülönültek a gyerekek szo­báitól és természetesen a kiszolgáló- és gazdasági terektől is. Mindez jelzi, hogy az életvitel a mindennapi élet mely területeit foglalja magába. A konyhától és a házigazdaságtól való ilyen mérvű elkülönülés azt jelzi, hogy mindezeket csupán élvezi, de tevőlegesen nem vesz részt saját maga fenntartásában. Abból, hogy az élet legintimebb mozzanatait is csak külső segítséggel, tulaj­donképpen nyilvánosan éli meg, az következik, hogy pont azokat kénytelen fizikailag legközelebb engedni magához, akiktől társadalmilag a legtávolabb van. Ezért a főúri lakótér másik jellemzője az elkülönülés mellett az mtim közelség a kiszolgáló személyzet, a belső cselédség helyiségeivel. A női lakosztály az első emeleti szalonsorhoz kapcso­lódva jelenik meg majdnem minden esetben, gyakrabban annak jobb oldalán, de mindig a földszinti férfilakosztály fölött, ha az nincs vele egy szinten. A Lipthay-palotában egy emeletre, a nagyszalon két oldalára kerültek a női és a férfilakosztályok. Néhány esetben közvetlen lépcső köti össze a két lakosztályt (például Ybl palotáiban). A kis sza­lon és a boudoir a nő nappali tartózkodásának helye. Itt tartja a fogadónapjait, innen kányítja (közvetve) a hozzá

Next

/
Oldalképek
Tartalom