Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)

Váczi Piroska - Fekete J. Csaba: Főúri térrendszerek a dualizmus korában

tartozó személyzetet is. Naplót ír, napilapokat járat, olvas, levelezést folytat, könyveket rendel, vagy csak visszavonul, ha egyedül akar lenni. A toilette (öltöző) már a hálószobába vezet, folyamatosan kapcsolódva ugyan az előző terekhez, de itt már a legbenső, mtim szférában vagyunk, és változó, hogy ki mennyire és kik előtt nyitja meg ezeket a tereket. A boudoir általában követi a férfi lakosztály dolgozójának nagyságát, annak megfelelő helyiségként kezelve azt. Ezek az mtimebb terek általában befordulnak a szalonsor mellől a belső traktusba, és erről az oldakól külön is megközelíthetők. A. nagymágoesi Károlyi-kastély fürdőszobája, 1890-es évek vége A hálószobából fördő és WC nyílik, amely korszakunkban már vízöblítéses. Itt kell megemlíteni, hogy a legfényüzőbb térhasználattal élő palotákban is feltűnően kevés az illemhely, és fürdőszoba is többnyire csak a főúri (leginkább a női) lakosztályokhoz kapcsolódik. A korszak messze volt még a mai higiéniai szokásoktól. A hálószobákban az éjjeliedény és a mosdótál vizeskancsóval állandó tartozék volt. A korszak építési gyakorlata az illemhelyek lakásban való elhelyezését szükséges rossznak tekintette, számukat nem iparkodtak kényelmi szempontok szerint gyarapítani, mivel egészségügyileg kifogásolható alkotóelemnek tartották azokat. Az illemhelyek kialakítása a palotákban persze nagyobb luxust engedett meg az adagnál, ellátták egy kis előtérrel, ahol 26 PÉTER 1996. tükröt és mosdóasztalkát állítottak fel. A fürdőszobák esetében is luxusnak számított erre a céka külön helyiséget kialakítani. Többnyire az öltöző egyik fülkéjét különítették el függönnyel, vagy paravánnal. Az úri lakosztályokban mindenesetre a terveken mindig szerepelt a kialakításuk. A férfilakosztály általában a földszinten, a főhornlokzati szárny első és második traktusában helyezkedett el. Helyiségei funkciójukban megegyeztek a női lakosztály helyiségeivel. írószoba vagy dolgozó-, dohányzó-, esedegyi/szphelyiség, hálószoba, öltöző és a fürdőszoba WC-vel az összetevői a szobasornak, amit gyakran külön előszoba is megelőz. Nappali tartózkodás és látogatók fogadása, munka és játék, vagy művelődés, a politika és az üzlet színhelye, de leginkább az elvonulás tere a magánlakosztály. Általában feltűnően kisebb területre korlátozódik, mint a reprezentáció terei. Általánosságban megállapítható, hogy a lakosztályok elhelyezkedésénél a tervezés során nagy gondot fordítottak a nemek szerinti elkülönülésre, és közös helyiségek egyik palotában sem találhatók. Az érintkezést ezen a téren is merev szertartásosság jellemezte. Ugyanakkor ez azt is jelentette, hogy mindkét fél bizonyos fokig önálló költségvetés, beosztás és saját napirend szerint bonyolította le az életét. Ez persze nem szabadságot jelentett, sokkal inkább azt, hogy az életmód, a neveltetés és a szokások szigorú rendszere határozottan kijelölték a férfi és a női szerepeket. A helyiségek berendezése visszafogottabb pompát tükrözött, ezen a téren valószínűleg általában nem volt nagy különbség a polgári lakáskultúra és a főúri berendezések között. A gyerekszoba a korszak nevelési szokásait tükrözve,26 főleg az arisztokrácia körében, a merev szertartásosság és a patriarchális távolságtartás jegyében a magánlakosztályok mtim tereitől távol került elhelyezésre, azokkal azonos szinten. A kiszplgálószemélyzet helyiségeinek elhelyezkedését a belső cselédség főúri magánszféra körüli állandó asszisztenciája határozta meg. Ezért a helyiségek funkciójuknál fogva ugyan a lakótérhez kapcsolódtak, elhelyezkedésüket mégis a reprezentáción alapuló életmód sajátosságaiban kell keresnünk. Jellegében ez a kapcsolat igen