Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)

Váczi Piroska - Fekete J. Csaba: Főúri térrendszerek a dualizmus korában

A. bogáti Festetics-kastély, 1896 előtt A dualizmus kori kastélyok, mint hagyományos szezonális vidéki tartózkodási helyek építésének célja elsősorban továbbra is a birtokközponti szerepkör reprezentációs igényeiből eredt. Az e csoportba tartozó kastélyok példáin mutatjuk be a főúri terek alakításának jellemzőit. Meg kell azonban jegyezni, hogy a korszakban emellett egyre nagyobb számban jelentek meg a vadászkastélyok. Ezek a főúri életforma egyik sajátos tevékenységéhez kötődtek, s ezt építészeti eszközökkel formálisan is kifejezték. A vadászkastélyok rövidebb ideig tartó ott-tartózkodásra kialakított, redukált háztartást foglaltak magukban, s elsősorban vadban gazdag hegy- illetve erdővidéken épültek. A felvidéki medvevadászatok népszerű színhelyei voltak a gróf Andrássy-, Zichy- és Károlyi-családok vadászkastélyai.1 A dualizmus korának kastélyait szemlélve a diszpozíció nem mutat a városi magánpalotákéhoz és palotabérházakéhoz hasonlóan gazdag változatosságot. Vidéken a kastély elhelyezésére nézve a települési kontextus a korszakban már nem volt elsődlegesen meghatározó, mert az új építésű kastély a központon, sőt gyakran a településen is kívül, nagy parkkal övezve létesült. A pavilonos beépítésben a szabadon álló főépülethez közvedenül, de az oldalszárnyak helyett jellemzően nyaktaggal kapcsoló-15 Kastély-élet. In: Magyarország és a Nagyvilág, 3 (1898) 11. sz. 6-8. p.