Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)

Bibó István: Korai neoreneszánsz vonások Pollack Mihály művészetében

Egyiptomi, görög, goth, mór, olasz^ s többi, mind megannyi külömbözp sty/, miket valódi építészi szellem rendre márványhalmaira lehelni tud... azaz^ sajátítsák el a külömbözp iskolák szellemét és leheljék azt középületeink s palotáink büszke homlokára... Ugyanez a gondolat 1846-ban az Életképek hasábjain így tér vissza: „Ideje már, hogy építészeink kibontakozhassanak az^ egyformaságból, ámbár a görög styl gyönyörű, de ha csak azt építünk, a város egyhangú lesz. Münchent is épületei vegyes modora teszi oly pompássá. ' Ilyen hangok nyilván már korábban, az Országház-terv készülése idején is hallatszottak, Bécsben s tőlünk tovább nyugatra még korábban is, s ez indíthatta Pollackot arra, hogy a klasszicizmus formavilágától eltérjen. Ennek fényében leginkább azt kerestem, illetve arra vágytam, hogy találjak valami egykorú stílus-kifogást, klasszicizmus-kritikát, valamivel talán komolyabbat, megalapozottabbat vagy érdekesebbet, mint ami a Honderűben később megjelent (különösen ha reformkori nagyjaink valamelyikétől származna); de ilyet nem találtam. Pedig témánk szempontjából is ez vagy valami ilyesmi lenne különösen érdekes; hogy milyen meggondolások, vélemények, racionális vagy érzelmi érvek irányították a történéseket az ízlésváltozás közben a felé az irány felé, amelyet ma több-kevesebb joggal neoreneszánsznak nevezünk, vagy annak előzményeként értékelünk. Sajnos, az országgyűlés alsóházának kerületi ülésein, amelyek tulajdonképp informális és előkészítő szerepű összejövetelek voltak, formális jegyzőkönyv nem készült, pedig itt mutatták be 1843 őszén Pollack terveit, és itt kellett, hogy elhangozzanak azok a vélemények, reakciók, amelyek egyrészt megmagyarázhatnák a terv mellőzését, másrészt talán képet adnának arról, mi történt a mértékadó fejekben az ízlésváltozás folyamán. Eközben az analógiák és európai mintaképek keresésén túl kevesebb figyelmet fordítottam magának a tervnek, a terven megjelenő épületnek a stíluselemzésére, valamint a legközelebbi és ezért legkézenfekvőbb bécsi mintaképek kérdésére. Ezt a hiányt Kománk Dénes pótolta 1981-ben, Renate Wagner-Rieger nyomán az úgynevezett kubusos stílusra irányítva a figyelmet, s árnyaltabban helyezve el a későklasszicizmuson illetve a historizmuson belül annak magyarországi megnyilvánulásait, köztük Pollack Országháza-tervét is.7 A

lehetséges stílusminták között ő említi először Sprenger „tömbszerű, puritán bécsi épületeit", amelyek közül az 1835-1838 között elkészült Hauptmünzamtot Pollack akár a helyszí-Paul Sprenger: Hauptmünzamt, hátsó és oldalhomlokzat, Bécs, 1835—1838 5 Idézi ZÁDOR 1960. 61. p. 6 Idézi ZÁDOR 1960. 61. p. 7 KOMÁRIK 1981. 8 Uo. 26. p.