Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)

Bibó István: Korai neoreneszánsz vonások Pollack Mihály művészetében

Pollack Mihály: Josephinum, homlok^atterv és metszet, 1839 gyalni Pest városával. E tárgyalás hónapjai alatt azonban felmerült és szinte pillanatok alatt megerősödött a nemzetközi pályázat kiírásának gondolata, s a bizottság végülis emellett döntött, ami nagyon is érthető. A pályázat ugyanis az országház-építésnek, mint nemzeti törekvésnek a nemzetközi demonstrációját jelentette, ezért az országgyűlés lelkes támogatására is számíthattak, így Pollack most már hiába fordult ismételten a nádorhoz. Ez nyilván elkedvetlenítette, s majdnem bizonyos, hogy az 1844-ben kiírt pályázaton már nem vett részt.4 Terve azonban így is megérdemelte a figyelmet, hiszen életművében egy késői új stílusigazodást mutatott, és új megvilágításba helyezte az Országháza-tervhez hasonló vonásokat mutató, bár szerényebb és puritánabb architektúrájú Josephinumot is, amely szerzőség szempontjából addig ingadozó megítélésben részesült (sok Pollack Mihály: Josephinum adat bizonyította, hogy Pollack Mihály ezt az épületet szívügyének tekintette, tervezését ingyen vállalta, a kiviteli beadványi tervet viszont fia, Pollack Ágoston írta alá). A kutatás során sikerült néhány németországi analógiát, illetve feltehető mintaképet azonosítani, nem sikerült viszont konkrét adatokat találni az akkor számomra legérdekesebb kérdésre: miért nem foglalkoztak érdemben Pollack tervével az Országgyűlésen, hiszen a szűkszavú hivatalos indoklás (a költségvetés hiánya) nem volt komoly ok. Ismeretes az a megnyilatkozás, mely 1843-ban a Honderűben Pest utcáinak és házainak klasszicista egyformaságát ostorozta, „...a különben szép Pest újabb utcái csupa monotonia miatt ásítani kezdenek egymásra. Változatosság urak, változatosság a természet és a művészet örök rendszabálya. Karl Friedrich Schinkel: Redern-palota, Berlin, 1839 4 Minderről részletesebben: BlBÓ 1973; BIBÓ 2000.