Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)

Gábor Eszter: A neoreneszánsz építészet léptékproblémáiról

Gábor Eszter A neoreneszánsz építészet léptékproblémáiról „Ybl az olasz renaissance terén való nagy jártasságával, finom dekoratív ízlésével, de bizonytalan konstruktív ér­zékével néhány olyan nagyszabású épületet emelt a fővá­rosban, amely megkövetelte környezetének hozzáido­mulását. Hosszú tevékenysége éppen a szédületesen nö­vekvő Űj-Budapestnek leglázasabb építkezési idejébe esik, s így hatása is közvetienül érvényesülő és feltétienül megvalósuló. Míg azonban neki renais s ance-stílű köz­épületeihez a megfelelő anyagok álltak rendelkezésére, addig a gombamód termő bérházak építői olyan anya­gokkal majmolták a renaissance-formákat, amilyenekből azok soha sem születhettek volna meg. A városra szaba­dított építők sisera-hadának jóvoltából a régi egyszerű és becsületes Budapest helyébe, vagy részben melléje, föl­duzzadt a téglából és habarcsból főúri renaissance-palo­tákat mímelő bérházak rettenetes városa, ahol mindent láthatott az ember, vakolat-kariatídokat, irdatlan balko­nokat, párkányokat, pilléreket, ablakrámákat, csak — leg­alább a legújabb időkig — épkézláb építészeti gondolat­nak kiütközését seholsem. Ybl nyilván nem felelős eze­kért a következményekért; de hogy szereplése egyenesen végzetes volt ennek a városnak építészeti sorsára, tagad­hatadan."1 „Az Andrássy utat is, az Ybl szellemét oly büszkén hir­dető, sokat emlegetett előkelő ségű, nyugalmú és világvá­rosias jellegű Andrássy utat is fényes palotasomak szánták, holott nyilvánvaló volt, hogy csak bérházak s majdan üzlethelyiségek vonalává válhat, amely előbb­utóbb végzetes összeütközésbe kerül önön »stilusaval«."2 1 FÜLEP 1923. 47-48. p. 1916-ban, a történtek után alig 20-30 évvel írta — egy­kori tisztelt professzorunk — Fülep Lajos a magyar neoreneszánsz építészetről ezeket a legkevésbé sem di­csérő sorokat. Fülep a közeli utód türelmetlenségével, és az esztéta — vagy ahogy őt nevezték, a művészetfilozófus — normatív, a történetiséget kevésbé figyelő szemléleté­vel a historizmust teljes egészében elvetette, és a követ­kező történeti—művészettörténeti korszakok, a szecesz­szió és a korai modern követelményeit kérte számon rajta. Fülep, aki a modem polgárságot sem kedvelte jobban a historizmusnál, nem vette figyelembe, hogy a 19. szá­zad harmadik harmadának „szédületesen" gyarapodó polgársága már nem azonos a század első felének — a klasszicista bérházak emelésével „ a régi egyszerű és be­csületes Budapestet" felépítő — szerény vidéki polgársá­gával. A dualizmus korának pesti polgársága már európai mércével igyekezett mérni önmagát. Az 1870-es évek elején a többi európai polgárral együtt szenvedte el a nagy válság csapásait — a fellendülésben is velük kívánt haladni. Városát a párizsi boulevard-ok és a bécsi Ring mintájára vágyott felépíteni, és ez a kívánsága találkozott a közhangulatot erősen meghatározó arisztokrata politi­kus, gróf Andrássy Gyula elképzeléseivel is. A Gründerzeit európai polgársága előképért az első nagy polgári fejlődés korához, a 15—16. századhoz for­dult. Építkezéseinek előképe a reneszánsz építészet lett. A 19. századi polgári társadalom struktúrája azonban el­tért a 16. századitól. Ez már a kialakuló tömegtársadalom 2 FÜLEP 1923. 50. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom